Ifjúkora
Aerys és Rhaella esküvője
Aerys Targaryen Jaehaerys herceg és Shaera hercegnő nászából született. Még ifjúként apja parancsára, követve a családi hagyományokat feleségül vette húgát, Rhaellát, ugyanis az erdei boszorkány, aki Ódonkői Jennyvel érkezett az udvarba azt jósolta, hogy a herceg, akit megjövendöltek Aerys és Rhaella véréből fog származni. A két fiatal között azonban nem volt szerelem. (Tűz és Jég Világa, 109; Sárkányok Tánca, Daenerys IV). Ifjúsága során összebarátkozott Casterly-hegy örökösével, Tywin Lannisterrel, aki apródként szolgált a királyi udvarban. Ugyancsak jóban volt unokatestvérével, a viharvégi Steffon Baratheonnal. Ők hárman elválaszthatatlanok lettek (Tűz és Jég Vilga, 113).
H.u. 259-ben Rhaella világra hozta elsőszülött fiát és örökösét, Rhaegar herceget, aki „vérben és gyászban született” a nyárodúi tűzeset során. A tűzben meghalt V. Aegon király és legidősebb fia, Duncan herceg is, így a Vastrónra Aerys apja, Jaehaerys került. A koronázás alkalmával Joanna Lannister, Ser Tywin unokahúga a udvarba került, és ott is maradt Rhaella hercegnő udvarhölgyeként. A következő évben kitört a Kilenckrajcáros Királyok háborúja, melynek során a tizenhat éves Aerys fegyverhordozóként szolgált. A háborúban véghezvitt tettei miatt kiérdemelte a lovagi címet, és legjobb barátját, Ser Tywint kérte fel a megtisztelő feladatra, hogy lovaggá üsse. Amikor II. Jaehaerys király betegségben elhunyt, Aerys herceg fejére került a korona, aki II. Aerys Targaryenként ült fel a Vastrónra (Tűz és Jég Világa, 113).
Uralkodásának korai évei
Aerys uralkodása H.u. 262-ben vette kezdetét. Az ezt megelőző néhány békés év bőséget és erősödést hozott a birodalom számára. Első tetteként elküldte azokat az idősödő tanácsadókat, akik apját és nagyapját szolgálták. A Király Segítője címet Tywin Lannister kapta meg, így húszévesen ő lett a történelem legfiatalabb Segítője. Szerette a zenét, a táncot és az álarcos bálokat, és rendkívül oda volt a fiatal, szép lányok társaságáért, így az udvart hamarosan szebbnél szebb szüzek töltötték meg szerte a Hét Királyságból. Sok szeretője volt, de nagyon gyorsan rájuk is unt. Tywin Lannister H.u. 263-ban vette feleségül Joanna Lannistert, akit már gyermekkora óta ismert. Pycelle nagymester leveléből tudjuk azt, hogy a felesége iránti szerelme mély volt, és tartós. Csak Joanna ismerte a páncél mögötti férfit, és csak neki sikerült mosolyt csalnia a komor arcra (Tűz és Jég Világa, 114-115). Azonban az esküvő napján Aerys túl sok bort ivott, és azt találta mondani, hogy roppant mód sajnálja, hogy eltörölték a hűbérúr jogát az első éjszakához. Egy részeg tréfa lett volna? Nem tudhatjuk, de Tywin Lannister nem az az ember volt, aki elfelejt ilyen szavakat, vagy azokat a dolgokat, amiket Aerys megengedett magának Joanna ágyba vitelénél (Sárkányok Tánca, Daenerys VII). Rhaella királyné nem sokkal később elbocsátotta udvahölgyét a szolgálatából, bár nem tudjuk a döntés pontos okát. Joanna Lannister végleg visszatért Casterly-hegyre.
A Király és a Segítő
Már ekkor megfigyelhető uralkodásában egyfajta csapongó magaviselet. Tele volt hatalmas tervekkel: a Lépőkövek meghódítása; új Falat kívánt építeni a meglévőtől hármoszáz mérföldre északra; fel akart építeni egy új királyi palotát a Feketevíz déli partján; távol Királyvár bűzétől; vagy épp virágba akarta borítani Dorne sivatagát; de arra is akadt példa, hogy egy vita következtében fejébe vette, hogy térdre kényszeríti a Titánt és a Vasbankot. Persze ezek közül semmi sem valósult meg. A braavosi konfliktust pedig Tywin Lannsiter oldotta meg azáltal, hogy kifizette a korona tartozását a Vasbank felé Casterly-hegy aranyából. Ser Tywin nagyszerű Segítőnek bizonyult: csökkentette a Királyvárba, Lannisrévbe és Óvárosba menő kereskedelmet terhelő vámokat; rendbe hozta az utakat valamint új utakat is építtetett; lovagi tornákat rendezett; büntette a fűrészport használó pékeket. Minden tette ellenére Tywin nem volt népszerű, mert nem igazán tudott kapcsolatokat építeni vagy ápolni.
Aerys házassága nem volt annyira boldog, mint Tywiné. Rhaellának el kellet néznie, hogy férje szeretőket tart, ráadásul a feszültséget tovább növelte, hogy Rhaella képtelennek bizonyult további gyermekek kihordására. Három vetélésen esett át, három halva született babát hozott világra, és Daeron és Aegon nevű gyermekei röviddel születésüket követően meghaltak. A király hűtlenséggel vádolta a királynét, és megtiltotta neki, hogy elhagyja Maegor Erődjét. A király keserűségét tetőzve Joanna Lannister H.u. 266-ben egy ikerpárnak adott életet, egy fiúnak és egy lánynak, akik Cersei és Jaime nevet kapták. A következő évben halt meg Tytos Lannsiter, Tywin apja, így ő lett Casterly-hegy ura és Nyugat Őrzője. Aerys király megjelent Tytos temetésén, és egy évig Casterly-hegyről kormányozták a birodalmat. Mikor visszatértek Királyvárba, szembetűnő volt, hogy a kettejük közötti barátság megromlott; Aerys többször mondott ellent Tywinnak: megduplázta Királyvár és Óváros kikötőjének vámját, Lannisrévét pedig megháromszorozta; felülírta a Blackwoodok és Brackenek közötti határvitában Tywin által hozott döntést. Mivel többször visszahallotta már, hogy többen úgy vélik, Tywin uralkodik a Hét Királyság felett, rendszeresen megalázta őt, hogy ne feledje el, hol a helye. Amikor H.u. 272-ben trónra kerülésének tíz éves évfordulóját ünnepelték, hatalmas tornát rendeztek, melyen Joanna Lannister is megjelent. A részeg király fennhangon kérdezte meg a nőtől, hogy „Megviselte-e a szoptatás a melledet, mely oly nemes és büszke volt?” Tywin másnap vissza kívánta adni a hivatali láncát, de Aerys nem fogadta el.
Az őrület lassan lett úrrá a királyon
Ilyn Payne büntetése
A következő évben Joanna úrnő belehalt Tywin nagyúr második fiának világra hozásában. Tyrion torz, törpe csecsemő volt, görbe lábakkal, nagy fejjel és eltérő színű szemekkel. Amikor a király meghallotta a hírt így szólt: „Az istenek nem viselnek el ekkora gőgöt. Kitépték a kezéből az igazi virágszálat, és a helyébe raktak egy szörnyeteget, hogy végre megtanulja mi az alázat”. Amikor minderről Twyin értesült megkeményítette szívét a királlyal szemben, bár a gyászidő leteltével továbbra is szolgálta a birodalmat. A király pedig egyre szeszélyesebbé, gyanakvóbbá vált. Besúgókkal vette magát körül. Amikor értesült róla, hogy Ser Ilyn Payne kijelentette, hogy valójában Tywin uralkodik a Hét Királyság felett, kitépette a lovag nyelvét. 274-ben Rhaella egy fiúnak adott életet, és ez mintha féket vetett volna a királyon elhatalmasodó őrületnek. Aonban Jaehaerys herceg még abban az évben meghalt. Dühében lefejeztette a csecsemő dajkáját, mert őt hibáztatta, majd saját szeretőjét okolta, és a lányt és az összes rokonát halálra kínoztatta. Ezt követően kéthetes böjtbe kezdett, és gyalog elment Baelor Nagy Szentélyébe, ahol a Főseptonnal imádkozott. Arra a belátásra jutott, hogy az ő buja élete okozta a sok tragédiát, amit a feleségének kellett elszenvednie, így ezt követően hű maradt házassági ígéretéhez és feleségéhez. Az istenek, mintha látták volna megtérését, a következő évben megszületett Viserys herceg. A gyermeknek érkező ajándékokat felgyújtatta, attól tartva valamelyik mérgezett vagy meg van bűvölve; saját ételkóstolóját arra kényszerítette, hogy a szoptatós dajka tejét minden alkalommal megkóstolja. A születés örömére – és talán a békülés szándékául – Tywin Lannister hatalmas lovagi tornát rendezett Lannisrévben. A frissen lovaggá ütött Rhaegar herceg győzelmet győzelemre halmozott, egyedül Ser Arthur Dayne-nel szemben maradt alul. Tywin ezen az estén előhozakodott ajánlatával, hogy a koronahercegnek ígérje Cersei lányát. Aerys goromba szavakkal utosította vissza őt, és felhívta figyelmét arra, hogy ő csak egy szolga, még ha jó szolga is.
Az alkonyvölgyi ellenszegülés
Alkonyvölgy ostromzár alatt
Alkonyvölgy, egykor a legfontosabb kikötőnek számított a Feketevíz-öbölben, azonban Királyvár átvette a vezető szerepet és Alkönyvölgy, a Darklyn-ek városa sorvadni kezdett. Aktuális ura, Denys Darklyn – valószínűleg feleségének, a myri Serala úrnőnek hatására – a fejébe vette, hogy királyi kiváltságlevelet szerez városának, hogy ezzel visszaállítsa azt hajdani pompájába. Tywin nagyúr tanácsára a kérelem elutasításra került, ami feldühítette Lord Denyst. Első lépésként megtagadta az adókat, majd hogy rendezzék a helyzetet meghívta magához a királyt. A Segítő azt tanácsolta a királynak, hogy ne fogadja el a meghívást, hanem utasítsa azt vissza… Aerys pedig, hogy ellent mondjon Segítőjének Alkonyvölgybe utazott. A meghívás csapda volt. A királyt és kíséretét fogságba ejtették, a Királyi Testőrség tagjait megölték. Tywin Lannister összehívta a sereget és Alkonyvölgy ellen vonult. Azonban a várost erős fal védte, a Darklyn-ház székhelyét a Barna Erődöt pedig még nehezebben lehetett volna bevenni. Lord Denys azt üzente vissza, hogy ha bármivel próbálkoznak, akkor megöli a királyt. Amikor a sereg megérkezett és ostromzárat alakított ki a vár körül, Darklyn nagyúr határozottsága megingott. Több alkalommal is próbált tárgyalást kezdeményezni Tywin Lannisterrel, aki azonban csak a megadást látta egyetlen megoldásnak. Fél évig tartott az ostromzár. Ez idő alatt a vár éléskamrái kiürültek. Ser Barristan Selmy felajánlotta, hogy titokban behatol a városba és kiszabadítja a királyt. Tywin egy napot adott neki, hogy a tervét véghezvigye. Az éj sötétjét segítségül hívva Ser Barristan észrevétlenül mászta meg a vár falait, és eljutott a Barna Erődig. Egy őrt megölve jutott el a cellákig, de mire kiszabadította a királyt, lelepleződött és lármás üldözés vette kezdetét. Menekülés közben megölte Ser Symon Hollardot, Darklyn nagyúr sógorát. Ezt követően lopott lovakon menekültek végig Alkonyvölgy utcáin, ahhoz a falhoz, amit Tywin íjászai tartottak tisztán. Ser Barristan Selmy ismét bebizonyította, hogy a Bátor jelzőt valóban joggal viseli. Kiemenekítette a királyt, akit ezt követően rettenetes bosszút állt a Darkly-házon. Nemcsak Denys Darklyn és családja haláláért üvöltött, hanem az összes hozzátartozóját holtan akart látni az utolsó szálig. E bosszú elől nem menekült a Hollard család sem, mert részük volt a király elleni összeesküvésben. Egyedül a gyermek Dontos Hollard maradt életben, mert az ő életéért Barristan Selmy könyörgött, és a király nem mondhatott nemet annak az embernek, aki megmentette az életét.
A király ítélete
A féléves rabság nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Aerys őrülete elhatalmasodjon az elméjét. Ezt követően senkinek sem engedte meg, hogy hozzá érjen, még személyes szolgáinak sem. Haja és szakálla ápolatlanul nőtt, akárcsak körme. Senki sem viselhetett kardot a közelében, csak a Királyi Testőrsg tagjai. Évekig nem hagyta el a Vörös Erődöt, és gyanúja nemcsak Tywin Lannisterre, hanem tulajdon fiára is kiterjedt.
H.u. 278-ban gyermekkori barátját, Steffon Baratheont magához hívatta, és megkérte, hogy keressen megfelelő arát fia számára Volantisban. Amikor Viharvég ura és hitvese visszatért a Szabad Városból, otthonától látótávolságra hajójukkal viharba keveredtek és a Hajózúzó-öböl bebizonyította, hogy rászolgált a nevére. Mindenki a tengerbe veszett, kivéve egy Foltosképű nevű udvari bolond, akit napokkal később mosott a tenger partra. Staffon idősebb fiai, Stannis és Robert, a várból nézték végig szüleik pusztulását. Haláluk hírére a király az találta mondani, hogy Tywin szervezte meg Lord Seffon halálát. Gyanakvása és őrülete már feleségére is kiterjedt. Mivel senkiben sem bízott Volantis városából hozatott egy eunuch besúgót, akit Varysnak hívtak. Ő lett a Besúgók Mestere, és a korona pénzéből kiterjedt hálózatot épített ki.
Őrülete új útra tévelyedett, amikor érdeklődni kezdett az Alkimista céh által előállított futótűz iránt. Idővel akasztás vagy lefejezés helyett a szubsztancia segítségével végezte ki a halálra ítélteket. A királyt ekkor már nyíltan is Őrült Királynak nevezték birodalom szerte.
H.u. 280-ben Rhaegar Targaryen feleségül vette Elia Martellt, Dorne hercegének, Doran Martellnek húgát. A ceremónián a király nem vett részt, s nem engedte azt sem, hogy Viserys megjelenjen. Rhaegar végül úgy döntött, hogy Sárkánykőn rendelkezik be. A döntése mögött egyesek szerint az állt, hogy meg akarta dönteni apja uralmát, mások szerint Aerys akarta fiát kitagadni az örökségéből. Még ebben az évben megszületett Rhaenys hercegnő, Rhaegar elsőszülött gyermeke.
Rheagar
Amikor 281-ben a Királyi Testőrség idős lovagja, Ser Harlan Grandison meghalt, Aerys felajánlotta a fehér köpenyt Tywin nagyúr idősebb fiának, Jaime-nek. Tywin nagyon megharagudott a királyra, mert Jaime volt Casterly-hegy örököse, és a Lannister-ház fennmaradásának záloga is. Ser Jaime tizenöt évesen már lovag volt, hiszen Ser Arthur Dayne lovaggá ütötte a Királyerdei Testvériség néven ismert banditák ellen hadjáratban elért eredményei miatt. A Testvériség számos nemest ejtettek foglyul, még Elia Martell kíséretét is megtámadták, mire Aerys király katonákat küldött ellenük (Tűz és Jég Világa, 113-120). E katonák között volt Lord Sumner Crakehall is, valamint két fegyverhordozója Jaime Lannister és Merrett Frey. A banditákat a köznép tagjai bújtatták eleinte. Azonban Arthur Dayne, a Hajnal Kardja apránként a maga oldalára fordított őket azzal, hogy fizetett az embereknek az ételét, elvitte panaszaikat a királyhoz, kiterjesztette a legelőik nagyságát, és favágási engedélyt kérvényezett nekik. A döntő összecsapás során Ser Barristan Selmy megölte Simon Toyne-t a banditák vezérét, Arthur Dayne pedig megölte a Mosolygó Lovagot (Varjak Lakomája, Jaime IV).
A hamis tavasz éve
Jaime Lannister kinevezését követően Lord Tywin betegségre hivatkozva felmentését kérte a Segítői posztból. A helyére Lord Owen Merryweather került. Qarlton Chelsted töltötte be a pénzmester szerepét, Lucerys Velaryon a hajómesteri posztot, Symond Staunton törvénymesterként szolgált, Lord Varys a besúgók mestere volt és Pycelle nagymesteren kívül, Bölcs Rossart is a királyhoz hű szolgák sorát erősítette. Rhaegar herceg támogatói a királyi udvar ifjú generációjából kerültek ki: így Jon Connington, Ser Myle Mooton, Richard Lonmouth és Lewyn Martell, Elia nagybátyja, aki a Királyi Testőrségben szolgált.
Nem sokkal később Lord Walter Whent, Harrenhal ura bejelentette, hogy hatalmas lovagi tornát kíván rendezni hajadon lánya neve napjának alkalmából, elindítva ezzel események olyan láncolatát, mely nemcsak az Őrült Király uralkodásának végét jelentették, hanem a Targaryen-ház végét is. A nyertesek díjai olyan tetemesek voltak, hogy sokan azt gyanították, hogy Lord Walter nem engedheti meg magának ezeket az összegeket, így biztos valaki csak bábjaként használja őt egyfajta árnyékházigazdaként a háttérben maradva. Mindez csupán rosszindulatú pletyka lett volna? Sosem derült ki, hogy valóban volt-e egy főszervezője a harrenhali tornának. A szóban forgó nevek között ott található Rhaegar Targaryen. Ezt támasztja alá, hogy a torna kihirdetését megelőzően Lord Waltert felkereste öccse, Ser Oswell Whent, aki Királyi Testőrként Rhaegar bizalmát élvezte. Ha ez valóban igaz, a nagy összegű nyereményekkel Rheagar annyi nemest kívánt Harrenhalba csábítani, ami már-már megfelelhetett volna egy nem-hivatalos Nagytanácsnak is akár… Ha hinni lehet a szóbeszédnek, mindezt annak apropójából, hogy megvitassák, hogyan kezelhetnék apja őrültségét: régenskormányzás beiktatásával, vagy lemondatással.
Az Őrült Király
H.u. 281-ben a közel kétéves tél után tavasz köszöntött be: a hó elolvadt, a fák zöldellni kezdtek. Az időjárás kedvezett a harrenhali torna számára. Ez ígérkezett a legpazarabb erőpróbának V. Aegon ideje óta. II. Aerys király Alkonyvölgy ellenszegülése óta először hagyta el a Vörös Erődöt, Pycelle leveleinek tanúsága szerint azzal a céllal, hogy megjelenésével valamelyest visszanyerje a köznép szeretetét. Azonban hosszú görbe karmai, gubancos, mocskos haja és szakálla egyértelművé tették elmeháborodottságát. A lovagi torna nyitóünnepségén beiktatták Ser Jaime Lannistert a Királyi Testőrségbe. Így a hét Testőr a következőképpen alakult: Gerold Hightower parancsnok, Jonothor Darry, Arthur Dayne, Lewyn Martell, Barristan Selmy, Oswell Whent és Jaime Lannister. Csak a ceremónia után jött rá Aerys, hogy ezt követően Lord Tywin fia minden nap a közelében lesz egy karddal az oldalán… Elméje ekkor már cserbenhagyta, mindenki gyanús volt neki aki, eljött a tornára, és az is, aki nem. A király végül megparancsolta az ifjú Jaime-nek, hogy azonnal térjen vissza a fővárosba, hogy a királynéra vigyázzon. Jaime keserű szájízzel ugyan, de engedelmeskedett a királya parancsának (Tűz és Jég Világa, 124-126).
A Nevető Fa Lovagja
A lovagi torna hét napon át tartott. Volt hétoldalú kézitusa az ősi hagyományok szerint, melynek során Ser Robert Baratheon számos lovagot leütött a lováról; de volt még íjászverseny, fejszedobás, lóverseny és a dalnokok is összemérhették tehetségüket. A torna egyik legemlékezetesebb alakja az ún. Nevető Fa Lovagja. A név nélkül harcoló karcsú lovag, egy nálánál jóval nagyobb páncélban szállt ringbe, és egymás után három ellenfelét is kiütötte a nyeregből. A tébolyodott király úgy hitte, hogy a lovag páncélján a látható varsafa rajta nevet, és kitalálta, hogy a lovag nem más, mint Jaime Lannister, aki ellenszegült a király parancsának, és visszajött a lovagi tornára. Megparancsolta saját embereinek, hogy üssék ki a névtelen lovagot, hogy felfedhessék személyazonosságát. A rejtélyes lovag azonban nem jelent meg másnap.
Egy kevésbbé ismert történet szerint elképzelhető, hogy egy közismert személyt rejtett a sisak. Howland Reed, mit sem tudva a rendezvényről, meg akarta látogatni az Istenszem közepén található Arcok szigetét, hogy megtudja létezik-e még a zöld emberek rendje, ami az erdő gyermekei és az Első Emberek békekötése óta óvja a szigetet. Azonban az Istenszem partján egy nagyszabású tornába botlott. Érkezését követően három fegyverhordozó támadt rá, akik bár fiatalabbak voltak nála, nagyobbra nőttek: gúnyolták, lökdösték és rugdosták. Végül Lyanna Stark, Deres urának lánya sietett a segítségére, mert felismerte benne apja egyik zászlósurát.
Benjen, Brandon, Lyanna és Eddard
Az este során az ifjú cölöplakó megismerte Brandont, Eddardot és Benjent is, majd részt vett az ünnepi lakomán, ahol látta, ahogy Eddard Stark fivére közbenjárása után táncot lejt a bíborszemű Ashara Dayne-nel, Elia hercegnő udvarhölgyével. A lakoma során felismerte három támadóját, akik a Haigh-, Blount- és Frey-házakat szolgálták. Benjen Stark felajánlotta, hogy lovat és páncélt szerez neki másnapra, hogy bosszút állhasson a lovagokon. Az ifjú cölöplakó azonban félt, mert nem volt igazán harcos alkat, és sokkal jobban értett a csónakokhoz, mint a lovakhoz. Ezért éjszaka, noha Eddard megengedte neki, hogy a sátrában töltheti az estét, a tó partjára ment és a régi istenekhez imádkozott. A sors úgy hozta, hogy a három lovag, akiknek a fegyverhordozói bántalmazták őt, tovább jutottak a lovagi tornán. Azonban a küzdelem második napján, a délutáni órákban, egy rejtélyes lovag jelent meg a küzdők között, és különböző darabokból összeválogatott, rosszul illeszkedő páncélzatot viselt. A pajzsán lévő címer a régi istenek szívfáját ábrázolta, egy nevető vörös arcú fehér varsafát. A Nevető Fa Lovagja kihívta a három zaklató apród urát és a régi istenek erőt öntöttek a karjában, így legyőzte őket. A torna szabályai értelmében elnyerte fegyvereiket és lovaikat, így amikor a három úr megjelent, hogy kiváltsák arannyal tulajdonukat a Nevető Fa Lovagja, csak annyit kért fizetségül, hogy tanítsák tisztességre a fegyverhordozóikat (Kardok Vihara, Bran II). Hogy kit rejtett a páncél? A sok teória közül a legvalószínűbb, hogy Lyanna Stark szállt porondra Howland becsületéért.
Az apródok megbüntetése
A torna győztese Rhaegar Targaryen lett, miután kiütötte Ser Barristan Selmyt a nyeregből. Győztesként az ő tiszte volt megválasztani a szerelem és a szépség királynőjét, ő pedig Lyanna Stark ölébe helyezte a gyönyörű kék rózsából készült koszorút. Ez a tett több okból kifolyólag is sértés volt: azon kívül, hogy a herceg nős volt, Lyanna Stark is már jegyben járt Robert Baratheonnal, Viharvég urával, ráadásul ezzel csak tovább erősítette a király és csatolósainak gyanakvását hitszegéséről.
A hamis tavasz alig tarott két holdforduláig, és a tél könyörtelenül visszatért Westerosra, még a Feketevíz is keményre fagyott. Rhaegar herceg visszatért a Folyóvidékre „nem egészen harminc mérföldre Harrenhaltól (…) ismét a deresi Lyanna Stark szemébe nézhetett és olyan tüzet gyújtott vele, mely elemésztette házát, rokonságát és mindenkit, akit szeretett – azonkívül a fél birodalmat” (Tűz és Jég Világa, 127).
A szerelem és szépség királynője