A Ghis Birodalom, vagy Ó-Ghis a világ egyik legöregebb állama és kultúrája volt Essos földjén. Fénykorában a kontinens jelentős részét befolyása alatt tudhatta, sőt még Sothoryosra is kiterjedt hatalma. Jelképéül a hárpiát választotta, ezt az agyaras női démont, bőr szárnyakkal, sas lábbal, skorpió farokkal, aki az ábrázolásokon karmai között villámokat tart. Ghis városát a legendás Nagy Grazdan alapította, akinek nevét a mai napig sokan viselik tiszteletüket kifejezve az ősatya iránt. Katonai erejét az három lándzsát viselő gyalogsági légiók biztosították, akik szinte legyőzhetetlennek bizonyultak a csatatéren. Építkezésükre a masszív kőtornyok, valamint az égbetörő piramisok voltak jellemzők, melyeket rabszolgákkal építettek fel. A rabszolgaság a birodalom mozgatórugója lett olyannyira, hogy a Valyria mellett található öblöt Rabszolga-öbölnek nevezték el. A Birodalom évszázadokon keresztül zavartalanul folytatta terjeszkedését (Kardok Vihara, Daenerys II-III; Tűz és Jég Világa, 13).
Valyria korábban egy békés pásztornép civilizációja volt a Valyr-félszigeten, azonban a félszigetet övező vulkanikus gyűrűben, a Tizennégy Lángban felfedezték a sárkányokat. Mágia segítségével megszelídítették őket, és kifejlesztettek egy olyan nevelést és kiképzést, ami pusztító háborús fegyvert kovácsol egy sárkányból. Megkezdték befolyásuk növelését, létrehozták a Birtokot (korábbi fordításban Szabad Tartományt) Valyria városával az élén. Mágia és sárkánytűz segítségével égbeszökő tornyokat emeltek, melynek tetején elevennek tűnő kősárkányok magasodtak. Kifejlesztették egy új kovácsolási eljárást, melynek során erős, pengeéles kardokat készítettek valyriai acélból (Trónok Harca, Bran I; Kardok Vihara, Daenerys II, Tűz és Jég Világa 13).
5000 évvel ezelőtt a Ghis Birodalom megpróbált gátat vetni a valyrok terjeszkedésének. Légióval négy alkalommal támadta meg az új hatalmat, de sosem tudta legyőzni a sereget, melynek élén sárkányok repültek.
Az első háborúra valószínűleg már a Hosszú Éjszakát követően került sor. A második és harmadik háborúban Sarnor Királysága sietett a fiatal Valyria segítségére. Az Essos északi részén, a Sarne folyó mentén kialakult birodalmat lényegében önálló városállamok laza szövetsége alkotta, akik felett egy megválasztott király uralkodott, Sarnath városából (lásd később) (Tűz és Jég Világa, 288). Mivel közel volt a két háborúskodó birodalomhoz akaratlanul is belekeveredett a viszályba. A harmadik háború során Valyria bevette a Baziliszkusz-szigetek legnagyobbikán, a Könnyek-szigetén álló Gorgai városát, és átnevezték Gogossosra. Az ezt követő, negyedik háború során, elfoglalták a déli kontinensen, Sothoryoson található egyetlen előretolt települését Zamettart (Tűz és Jég Világa 284). Az utolsó nagy háborúra H.e. 4700 körül került sor (Kardok Vihara, Daenerys II), a háború valyr győzelemmel zárult, és Ó-Ghist a földdel tették egyelővé (Tűz és Jég Világa, 13).
Ghis bukásával nem szűnt meg a rabszolgatartás. A Tizennégy Láng és környéke igen gazdag volt ércekben, és nemesfémekben, valamint a legendás valyriai acélhoz szükséges vasban. Felbecsülni is lehetetlen a bányászat során meghalt rabszolgák számát, de a hódító háborúk során leigázott népek ezrével biztosították az utánpótlást (Tűz és Jég Viálga, 15).
Ghis bukását követően Valyria nyugat felé kezdett terjeszkedni. A Rhoyne-folyó torkolatánál megalapították Volantis városát (Sárkányok Tánca, Tyrion VII). A város nagyon sokáig nem volt több, mint a Birtok előretolt katonai álláspontja, amit sárkánytűzzel összeillesztett Fekete Falak védtek (Tűz és Jég Világa, 268). Ahelyett azonban, hogy a Rhoyne menti birodalom felé fordultak volna, észak-nyugat felé vették útjukat, hogy megvívják háborújukat az ott élő néppel, az andalokkal. Az andalok azonban háború helyett hajóra szállva elmenekülnek a rabszolgaiga elől és áthajóztak a Keskeny-tengeren (Tűz és Jég Világa, 18).
