Az andal inváziót követő századokban a hódítók megerősítették a létrejött hat királyságban hatalmukat.
H.e. 2700 körül a Falon túl élő Szabad Nép élére állt két testvér, Gendel és Gorne. Falon Túli Királynak kiáltották ki magukat, és maguk köré gyűjtötték a vadakat. A Falon rejtve húzódó, szövevénynes barlangokon keresztül – melyet azóta Gorne Útjának neveznek – átvezették a seregüket. Azonban a Fal déli oldalán a Starkok serege várta őket. A harc hírére az Éjjeli Őrség is csatlakozott az összecsapásba, hátulról támadva meg a vadakat. Gorne megölte a Stark királyt, de ő maga is elesett az utódjának kezétől. Gendel a túlélőkkel visszafordult a barlangokba, de a legendák szerint eltévedtek a barlangokban, és sosem bukkantak ki az északi oldalon (Kardok Vihara, Jon III).
Éjvár történelme tele van rémtörténetekkel. A Patkányszakács legendája (lásd később) mellett a Hetvenkilenc Őrszem is a várhoz köthető. Hetvenkilenc tagja az Éjjeli Őrségnek dezertált, és törvényen kívüliekként járták Észak földjeit. Egyikük Ryswell nagyúr kisebbik fia volt. Amikor elérték a Patakvidéket menedéket kerestek a Ryswell-háznál, de helyette fogságba ejtették, és visszatoloncolták őket a Falra. Büntetésül mélyedéseket ástak a Fal északi oldalába, felfegyverezve elevenen befalazták őket a jégbe. Sosem hagyják el többé őrhelyüket. Azt beszélik, hogy Ryswell nagyúr, mikor már haldoklott a Falhoz vitette magát, és fia mellé temették el (Kardok Vihara, Bran IV).
Éjvár egyik szakácsa szintén a rémtörténetek főszereplőjévé vált. Amikor egy andal király látogatást tett az Éjjeli Őrség várában (talán II. Tywell Lannister vagy I. Oswell Arryn) különös pitével kínálták meg: a szalonna mellett a király fiának húsával töltötte meg a szakács. Azt beszélik valamilyen apró-cseprő dolog miatt állt így bosszút a királyon. A királynak annyira ízlett a pokoli csemege, hogy egy másik szeletet is kért. Az istenek azonban közbeléptek: a szakács megszegte a vendégjogot, így egy hatalmas patkánnyá változtatták, és átokkal verték, mely szerint semmilyen más ételt nem tud elfogyasztani, csak tulajdon utódait. Nem a gyilkosság miatt álltak rajta bosszút az istenek, hanem mert megszegte a vendégjogot, megölte tulajdon házának vendégét (Kardok Vihara, Bran IV).
Miután Karlon Stark levert egy lázadó urat, a földjei a tulajdonába kerültek, s megalapított a Starkok másik ágát a Karstark-házat. A felépített vár neve Karl Erődítménye lett (angolul Karl’s Hold), később már mindenki csak Karholdnak nevezte (Kardok Vihara, Catelyn III).
A Vas-szigetek hódító háborúba kezdett. H.e. 700 körül már a magáénak tudhatta Arborttól, és Óvárostól egészen a Medve-szigetig a nyugati partokat. Majd 350 év alatt meghódították Folyóvidéket a Viharkirályok birodalmából. A Hoare-ház hatalma teljére ért (Tűz és Jég Világa, 180).
Nymeria és Mors Martell hadjárata Dorne fennhatóságáért évekig tartott. Számos nagyurat és kiskirályt kellett legyőzniük, hogy tervüket valóra váltsák. A Fowler, Toland, Dayne és Uller házak támogatását élvezve kilenc évig hadakoztak a sivatagi urakkal szemben, míg végül a Yornwoodok legyőzését követően egyesítették egész Dorne-t. Azonban sosem nevezték magukat királynak és királynőnek, herceg és hercegnő volt a címük, királyság helyett pedig fejedelemség élén ültek (Tűz és Jég Világa, 25).