R’hllor, akit annyi más néven is ismerünk (A Fény Ura, a Tűz Szíve, a Láng és Árnyék Istene) Essos egyik legjelentősebb vallásának istene (Királyok Csatája, Prológus). Westeroson, ahol általában csak a vörös isten néven emlegetik (Kardok Vihara, Davos IV), azonban csak néhány követője akad. Jelképe egy tüzes szív (Kardok Vihara, Catelyn III). A vallás alapja egy dualista világszemlélet: R’hllor a fény, a meleg és az élet istene, még ellenpólusa a Nagy Másik, a jeget és a halált jelképezi. Sokan éppen ezért hiszik azt, hogy a vörös papok elsősorban Melisandre, és Thoros nagy szerepet fognak kapni A Tűz és Jég dala végső összecsapása során. A világ sorsa a kettejük közötti örök küzdelmen nyugszik. Az ősi próféciák szerint e küzdelem akkor ér majd véged, amikor Azor Ahai, egy messiásszerű alak visszatér kezében a lángoló kardjával és feléleszti a kősárkányokat (Kardok Vihara, Davos III).
R’hllor papjait a vörös papoknak és papnőknek nevezik, ugyanis vörös ruhát viselnek. A keleti földeken szinte minden nagyobb városban megtalálható szentélye (Volantis, Braavos, Pentos, Lys, Selhorys), és gyakran gyermekeket adnak a szentélyeknek, hogy papot neveljenek belőlük. Olykor maga a klérus vásárol rabszolga gyermekeket, akiket papnak, templomi prostituáltnak vagy harcosnak képeznek ki. E katonákat a Lángoló Kéznek nevezik (Sárkányok Tánca, Tyrion VII). Westeros városai közül egyedül Óvárosban található egy kisebb szentély, melyet a hajósok látogatnak leginkább, valamint Dorne is rendelkezik egy vörös templommal (Varjak Lakomája, Az őrség kapitánya).
A vörös papok minden este tüzet gyújtanak, és imát mondanak, arra kérve R’hllort, hogy hozza vissza számukra a hajnalt. Ezen imák rendszeresen visszatérő eleme: „Az éj sötét és tele van iszonyattal” mondat. Az isten követői gyakran néznek a tűzbe, megpróbálnak látomásokat kiolvasni a táncoló lángokból. Melisandre szerint, R’hllor az áldott tűzön át szól kiválasztottjaihoz, a hamu, a zsarátnok és a táncoló lángok nyelvén, melyet csak egy isten érthetett igazán. Melisandre már számtalan éve gyakorolta művészetét, és megfizette az árat. Még saját rendjében sem akadt senki, aki képes volt hasonló tisztasággal látni a szent lángokban félig elrejtett, félig felfedett titkokat. Ez a fajta lángolvasás lényegében egy művészet (Sárkányok Tánca, Melisandre I). 
Amikor az Úr papja meghal, megadják neki az utolsó csókot, az Isten csókját: e vallási gyakorlat során egy búcsúzópap a száját tűzzel tölti meg (vélhetően csak az élet tüzére utalnak képletesen), és a halott szájába leheli a lángokat, le a torkán, a tüdejébe, a szívébe és a lelkébe. Mivel a tűznek megtisztító hatása van, ezért így tisztítják meg a halottat esetleges bűneitől. Csak egyetlen esetről tudunk, amikor az utolsó csók során a tűz visszahozta a halottat az életbe, amikor myri Thoros, egy vörös pap, Beric Dondarrion búcsúztatása során a halott életre kelt, és ez a feltámadás többször is megismétlődött. Thoros ettől kezdve az utolsó csókot, az élet csókjának nevezi (Kardok Vihara, Arya VII).
R’hllor mágiája, mint minden más mágia is az Ismert Világon, elhalványult az utolsó sárkányok halálát követően (Királyok Csatája, Tyrion XI). Azonban számos magyarázat nélküli eseményeknek lehetünk tanúi A Tűz és Jég Dala ciklus során:
- Méreg ellenállás: Melisandre-ra nem hat a Cressen mestert megölő fojtogató nevű méreg
- Hideg ellenállás: Melisandre esetében láthatjuk, hogy nem érzékeli a Fal vidékére jellemző fagyos hideget
- Árnyékszülés: Képes világrahozni egy árnyékot, ami annak az embernek az arcát ölti magára, akitől fogant
- Feltámasztás: Myri Thoros képes volt az isten segítségével többször is feltámasztani Beric Dondarriont, majd ezt az ajándékot továbbadni Kőszív Úrnőnek
- Tűzjóslás: Melisandre többször is bizonyságot tett arról, hogy ki tudja olvasni a jövőt a lángokból
- Halál előidézése: véráldozat (piócák) révén Melisandre képes volt elérni Robb Stark, Balon Greyjoy és Joffrey Baratheon halálát, ugyanis hitük szerint a királyi vér hatalommal rendelkezik. Bár egyes rajongók szerint Melisandre csak kiolvasta e három király eljövendő halálát a lángokból, és Davos meggyőzése érdekében rendezte meg a piócás színjátékot.
E vallásnak is megtalálható a maga változata a saját világunkban. Egyrészt a manicheizmus, melyet egy Mani nevű apostol alapított a Kr. u. III. században Perzsiában. Manit is olyan jelzőkkel láttak el, melyek a fényhez köthetők: Fény apostola vagy Megvilágosító. A vallás alapítását követően terjeszkedni kezdett, tudatosan térített át emereket saját hitére, ahogy ezt R’hllor esetében is tapasztalhatjuk. E vallás is dualisztikus (az isteni lélek és az anyagi gonosz), és hite szerint a sprituális igazság útján különleges tudást elhozva ígér a hívőnek üdvözülést. Ez a különleges tudás érhető tetten a Fény Urának hitében is, amikor az arra érdemesek a lángokból olvasva olyan tudásra tesznek/tehetnek szert, amelyet csak egy isten tudhat. A manicheizmus hite szerint az evilági lét gonosz és fájdalmas: Melisandre is hasonló okok miatt áldozza fel Alester Florentet, mert e világban ugyan elbukott, de a tűz áldal a lelke megtisztulhat. Másrészról egyes elemeit mintha a zoroasztrizmusból, vagy mazdaizmusból vette volna át. Az ősi iráni vallás Zarathustra próféta tanításai révén terjedt el az Kr.e. IV. században. A hit szerint két ősi ellentél Ahura Mazda, a fénynek és a jóságnak az istene áll örök harcban Ahrimannal a sötétségnek, a gonoszságnak istenével. E két entitás utolsó küzdelme egy egész világot beborító tűzözönnel ér majd véget, ahonnan csak Ahura Mazda követői menekülnek majd meg, hogy az új teremtésben részesük legyen. Istentiszteletük központi eleme a tűztemplomokban a szent tűz őrzése, és e tűzoltárokon bemutatott égő áldozatok felajánlása.
Egyéb felhasznált irodalom
- Gecse Gusztáv: Vallástörténet
- Simon Róbert, Simonné Pesthy Mónika: Máni és a fény vallása