A harrenhali tornán a győztes, Rhaegar Targaryen a deresi Lyanna Starkot nevezte ki a szerelem és szépség királynőjének, majd bizonyos idő elteltével látszólag elrabolta őt. Kettejük viszonya a megjelent könyvek alapján, még nem körvonalazódott, de egyre több jel mutat arra, hogy a lányszöktetés közös döntés volt, nem pedig tényleges rablás.
A lány fivére, Brandon Stark éppen úton volt Zúgóba, hogy feleségül vegye Catelyn Tully-t, amikor meghallotta, hogy mi történt. Azonnal Királyvárba lovagolt fegyverhordozója, Ethan Glover; valamint Elbert Arryn, Jon Arryn unokaöccse és Sasfészek örököse, továbbá Kyle Royce, Jeffory Mallister társaságában. Haraggal a szívében rontott a Vörös Erődbe és kiáltozni kezdett Rhaegar után, hogy jöjjön ki, és haljon meg. Rhaegar azonban nem volt ott. Aerys megparancsolta az őreinek, hogy tartóztassák le mindegyiküket a koronaherceg meggyilkolására szőtt összeesküvésért. Ezt követően mindegyik fiúk apját az udvarba hívatta, hogy feleljenek fiaik bűneiért.
Lord Rickard Stark a kétszáz legjobb emberével érkezett meg, és párbaj általi ítéletet követelt. Aerys Targaryen, az Őrült Király a tüzet nevezte meg a Targaryen-ház bajnokaként, és Lord Starknak azzal kellett volna igazságát bizonyítania, hogy nem ég el. Ekkor hozták be Brandon Starkot, akit egy tyroshi fojtogató szerkezethez kötöttek: kardját karnyújtásnyira hagyták előtte, de ha megpróbált érte nyúlni, a szíj a nyakán fojtogatni kezdte. A piromanták pedig tüzet gyújtottak Lord Rickard körül. Először a palástja kapott lángra, majd a felsőkabátja, s nemsokára már csak fémet és hamut viselt. Ezután ő kezd majd sülni, ígérte Aerys, hacsak a fia nem szabadítja ki. Brandon próbálkozott, de minél jobban vergődött, a szíj annál jobban megfeszült a torkán. Végül megfojtotta saját magát, apja pedig elevenen megégett (Királyok Csatája, Catelyn VII).
Lord Rickard Stark és Brandon Stark halála
Ezt követően Aerys Lord Robert Baratheon és Eddard Stark, Deres ifjú urának fejét követelte. A két fiatal éppen Sasfészekben tartózkodott. Jon Arryn, akinél mindketten gyermekkorukban nevelkedtek és saját fiaiként szerette őket, megtagadta a király akaratát, ezzel pedig kirobbant a háború, amit Robert Felkeléseként vonult be a történelembe (Trónok Harca, Catelyn I).
Míg Ned Stark visszatért Északra, hogy összehívja zászlósurait, addig Lord Arryn is egybeszólította saját vazallusait a Völgyből. Azonban néhány völgybeli ház, köztük a sirályvárosi Graftonok továbbra is hűséges maradt a koronához, így Ned az Ujjakat és Nővérfalvát érintve jutott csak vissza otthonába. Jon Arryn a lázadó urakat Sirályváros ellen vezette. Robert elsőként tört át a város falain, pusztakézzel megölte Marq Graftont. A város bevétele lehetővé tette, hogy a Völgy a lázadók fennhatósága alá kerüljön. A győzelem után Robert Baratheon is visszatért a Viharföldekre, hogy összehívja a maga seregét (Sárkányok Tánca, Davos I). Azonban a viharurak is megosztottak voltak, akadtak néhányan, akik Aerys királyhoz maradtak hűségesek, és megtagadták Robert parancsát. A Fell-, Cafferen- és Grandison házak a leéget Nyárodú romjainál kívánták összegyűjteni erejüket, hogy uruk ellen vonuljanak. Robert, amint tudomást szerzett róla, seregével ellenük indult, és előttük ért a helyszínre. Egyetlen nap alatt három csatát is megnyert, egyesével legyűrve az érkező seregeket. Az ellenszegülő nagyurakat Viharvégbe vitette és fogságba vetette őket, kis idő múlva azonban a lázadók oldalára álltak ők is (Kardok Vihara, Davos IV-V).
Miután Viharföldeken egyesítette haderejét Robert fivérére, Stannisre bízta Viharvég védelmét, és Hamugázló felé vonult a sereggel. A síkvidéki kastély lojális maradt Égikert oldalán a Targaryen-házhoz. Valószínűsíthető, hogy Robert a város bevételével akarta biztosítani a Viharföldek nyugati határát. A Tyrell sereget Lord Randyll Tarly vezette (Kardok Vihara, Tyrion III). Lord Cafferen, a korábban királypárti úr, most a lázadók oldalán csatlakozott a harchoz, de Randyll megölte őt (Kardok Vihara, Davos IV). Robert végül arra kényszerült, hogy visszavonuljon a csatamezőről mielőtt a Tyrell fő haderő csatlakozna a harchoz. A Folyóvidék felé vonult, ezzel pedig lehetővé tette a győztes Tyrell seregnek, hogy ostromzár alá vegye Viharvéget.
Nagyításhoz vidd a kurzurt a térkép fölé
Az ifjú Jon Connington
Aerys király a viharföldeki események hatására arra a következtetésre jutott, hogy Owen Merryweather nem megfelelő Segítő, sőt őrültsége arra engedte következtetni őt, hogy még segíti is a lázadókat. Megfosztotta címeitől és földjeitől, majd száműzte őt. Segítőnek pedig Jon Conningtont, Rhaegar barátját nevezte ki (Királyok Csatája, Tyrion I).
Miközben Eddard Stark seregével dél felé vonult. Hoster Tully, Zúgó ura is csatlakozott a lázadók oldalán a háborúhoz (Trónok Harca, Catelyn I).
Robert észak felé tartott, valószínűleg, hogy egyesítse erejét a Stark, Tully és Arryn haderővel. Nem tudjuk, hogy mi történt Hamugázló és Kőszentély között, de Robert sérült volt mikor a városba ért, és üldözői elől a szentélyben rejtőzött el, mielőtt a Harangok Csatája kezdetét vette volna. Az ellenséges sereget az új Segítő, Jon Connington vezette. Ez volt a felkelés első igazán nagy összecsapása. Jon Connington erőszakkal vette be a várost, és házról házra kutatott Robertet keresve, azonban mielőtt rábukkant volna, Eddard Stark és Hoster Tully seregei jelentek meg a városnál. Vad küzdelem bontakozott ki a város utcáin. Jon Connington megsebezte Lord Hostert, és megölte Jon Arryn utolsó örökösét, Denys Arrynt is. A csata csúcspontján Robert Baratheon is előjött rejtekhelyéről és a meglepetés erejével támad az ellenfélre. Amikor Connington látta, hogy a csata elveszett, visszavonulást rendelt el (Kardok Vihara, Arya V). A harcot követően Aerys király száműzte Jon Conningtont azzal a váddal, hogy a lázadók pártját fogja. Továbbá arra is ráeszmélt, hogy Robert nem egy lázadozó uraság, hanem a legnagyobb fenyegetés, amivel a Targaryen-háznak szembe kell néznie Daemon Blackfyre óta. Elküldte Jonothor Darry-t és Barristan Selmy-t Kőszentélyhez, hogy szedjenek össze a griff seregből annyit, amennyit tudnak. Gerold Hightower parancsnokot pedig Rhaegar herceg felkutatására kérte, aki csakhamar vissza is tért délről, és arra sürgette apját, hogy kérjen segítséget Tywin Lannistertől (Kardok Vihara, Jaime V).
A Harangok Csatája
Mivel Denys Arryn meghalt, így Jon Arryn pedig örökös nélkül maradt egy háborús időszakban, Hoster Tully felajánlotta neki lánya, Lysa kezét; Eddard Stark pedig feleségül vette másik lányát, Catelynt, aki korábban fivére, Brandon jegyese volt (Trónok Harca, Eddard I). A kettős esküvőt egy napon tartották meg (Trónok Harca, Catelyn II). Ahogy a Völgyben, vagy a Viharföldeken is, a Folyóvidéken sem minden úr felelt Zúgó hívó szavára, a Ryger-, Darry-, Goodbrook-, és Mooton házak a Targaryen oldalon csatlakoztak a háborúhoz, míg a Frey-ház semleges maradt, még a háború egyértelmű útra nem terelődött (Trónok Harca, Catelyn V).
Őfelsége Qarlton Chelstedet kérte fel a Segítő posztra. Azonban az új Segítőnek feltűnt az alkimisták jelenléte az udvarban, és hamar rájött, hogy Aerys megparancsolta nekik, hogy tegyenek futótüzet Baelor Szentélye, Bolhavég alá, a hét kapuhoz és a Vörös Erőd pincéibe is. Lord Chelsted megpróbálta lebeszélni a királyt a tervéről, végül levette a hivatali láncát és a földhöz vágta. Aerys e tettéért elevenen megégette, és a láncot Bölcs Rossartnak, a piromantának adta, aki saját páncéljában sütötte meg Lord Rickard Starkot (Kardok Vihara, Jaime V).
Nagyításhoz vidd a kurzort a térkép fölé
Az esküvőt követően a lázadó seregek egyesítették erejüket: Észak hadereje; a Völgy seregei, noha néhány ház hűséges maradt a Targaryenekhez; a Folyóvidék hadserege (kivéve a Darry-, Mooton-, Ryger, és Goodbrook-házakat, akik a sárkány oldalára álltak; valamint Walder Frey serege, aki késleltette erői összehívását); és a Viharföldek erejének egy része; noha Robert Baratheon a lázadás kulcsfigurája volt, seregének egy része délen rekedt Viharvég ostromzára miatt. A koronaherceg, Rhaegar Targaryen visszatérve Dorne-ból átvette a parancsnokságot a királyi sereg felett, ami tízezer dorne-iból, a Harangok Csatáját túlélő erőkből, a Targaryenek nagyjából négyezer emberéből, valamint a lázadó térségek urainak ellenszegülő házaiból állt.
A pillanat, amikor a háború eldőlt
A mindent eldöntő harcra a Három Folyó egyik átkelőjénél került sor H.u. 283-ban, amit később csak Rubin-gázlóként ismernek (olykor Rubintos-gázló) (Trónok Harca, Eddard I), amikor Rhaegar megpróbált átkelni a folyón (Kardok Vihara, Arya VII). A dorne-i seregrész, Lewyn Martell herceg vezetésével Robert erejének bal szárnyát támadták. Ser Lyn Corbray felvette sebesült apja kardját, az Elhagyatott Hölgyet, és megölte vele Dorne Hercegét, aki addigra már több sebet is szerzett (Varjak Lakomája, Alayne I). A csata során Ser Barristan Selmy számos férfit ölt meg (Trónok Harca, Eddard VIII), míg Jason Mallister Rhaegar zászlósurai közül hármat is levágott (Trónok Harca, Sansa II). Bár nagyon sok lord és lovag veszítette el életét, vagy tett nagy névre szert a küzdelem során, a harc Robert és Rhaegar párbajában dőlt el. Lovaik hátán találkoztak a harc zűrzavarában az átkelő vize felett. A legendás csörte akkor ért véget, mikor Robert bezúzta pörölyével Rhaegar mellkasát. Az ütés hatására a herceg páncélját díszítő rubinkövek szerteszét szóródtak a vízbe, innen kapta végül a gázló a nevét. Vezetőjük halála után, a királyi sereg megtört és elmenekült, többségük visszatért Királyvárba (Tűz és Jég Világa, 129).
Nagyításhoz vidd a kurzort a térkép fölé
Barristan Selmy közel volt a halálhoz, mikor Robert elé vitték. Bár Roose Bolton azt tanácsolta, hogy öljék meg, Robert azonban megkímélte az életét és saját mesterét küldte hozzá, hogy ellássa sebeit (Trónok Harca, Eddard VIII). Lord Wyman Manderly nagylelkűen Ser Bartimusnak adományozta a Farkasodút Fehérrévben, mert a lovag megmentette életét az összecsapás során (Sárkányok Tánca, Davos IV). Ekörül történt, hogy Robert Baratheon kikáltotta igényét a Vastrónra, hogy igazolják követelését. A mesterek később a Targaryen-házhoz köthető családi származásába kapaszkodtak: Robert nagyanyja, Rhaelle Targaryen, V. Aegon Targaryen lánya volt (Varjak Lakomája, Samwell IV). Mivel számos sérülést szenvedett, Robert nem tudta tovább folytatni a nevét viselő felkelést, ezért Eddard vonult Királyvár felé (Trónok Harca, Eddard II). Bár a háború még nem ért véget, a győztes oldal megmutatkozott, így a Frey-ház a lázadók oldalára állt. Lord Tully ekkor nevezte először Walder Frey-t, a Megkésett Lord Frey-nek (Trónok Harca, Catelyn V).
Rhaegar herceg halála nemcsak a Frey-házat szólította harcban, hanem a Vas-szigeteket is. Quellon Greyjoy semlegesnek kívánt maradni a háborúban, de a Rubin-gázló után három idősebb fia – Balon, Euron és Victarion – meggyőzte, hogy a lázadók oldalán csatlakozzon a háborúba. Ötven hosszúhajóval Síkvidéken kezdett harcokba, a Tyrell-ház tartománya ellen, azonban mivel a Lannister-ház szándékai még ismeretlenek voltak, a vasflotta nagy része a szigetek védelmében otthon maradt. Amikor a Pajzs-szigetekhez értek, nem várt ellenállásba ütköztek, és csak súlyos veszteségek árán kerültek győztesként ki a harcból: az idős Quellon Greyjoy meghalt a küzdelem során, és tizenkét hosszúhajó is odalett. A Vas-szigetek ura, Quellon legidősebb fia, Balon Greyjoy lett, aki úgy döntött visszatér Pyke-ra, hogy elfoglalja helyét a Tengerkő Trónuson. (Tűz és Jég Világa, 191).
Rhaegar halálának hírére a király elküldte terhes feleségét, Rhaellát, valamint az ifjú Viserys herceget Sárkánykőre. Azonban Rhaegar özvegyét, Elia Martell és gyermekeit, Rhaenys hercegnőt és a csecsemőt Aegon herceget a Vörös Erődben tartotta túszként, hogy biztosítsa a dorne-iak hűségét (Tűz és Jéd Világa, 129)
Királyölő
Tywin Lannister, Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője Rhaegar haláláig nem mozdult, most azonban tizenkétezer emberrel megindult Királyvár felé. Pycelle nagymester meggyőzte az Őrült Királyt, hogy a Lannisterek a segítségére érkeztek, és nyissa ki a kapukat nekik. A királyt hitt az öreg szavainak, és Varys tiltakozása ellenére megnyitotta a városkapukat egykori Segítője számára (Trónok Harca, Eddard II). A Lannister seregek megkezdték a város feldúlását, embereket öltek és nőket erőszakoltak meg (Kardok Vihara, Daenerys II), az alkimisták közül is sokakat megöltek (Királyok Csatája, Tyrion V). Az események hatására Aerys megparancsolta Lord Rossartnak, hogy az elrejtett futótüzeket gyújtsák meg szerte a városban. Ser Jaime-nek, aki egyedüliként maradt vissza a Királyi Testőrségből a várban, pedig megparancsolta, hogy ölje meg Lord Tywint. Jaime azonban megkereste Lord Rossartot, és megölte őt mielőtt elhagyhatta volna a Vörös Erődöt, ezzel pedig megakadályozta, hogy futótűz semmisítse meg Királyvárat; majd Aerys királlyal is végzett a Vastrón előtt. A Lannister sereg már a Vörös Erőd udvarán haladt keresztül, Eddard Stark pedig megérkezett a városba. Jaime-nek nem maradt ideje eltűnni, ugyanis Lord Roland Crakehall, és Ser Elys Westerling, apjának zászlósurai léptek a trónterembe. Crakhall kérdésére, hogy nem akar-e új királyt kikiáltani, Jaime annyit felelt, hogy kiáltson ki akit csak akar, majd leült a Vastrónra és várta, hogy ki lép be legközelebb (Kardok Vihara, Jaime II).
Tywin Lannister eközben Ser Gregor Clegane-t és Ser Amory Lorchot Maegor Erődjébe küldte, hogy végezzenek Rhaegar családjával. Gregor a csecsemőt a falhoz csapva ölte meg anyja, Elia szeme láttára, majd megerőszakolta és megölte a dorne-i hercegnőt. Az emeleten pedig Amory kirángatta Rhaenys hercegnőt apja ágya alól és szinte kettévágta őt (Kardok Vihara, Tyrion VI).
Amikor Ned Stark belépett a trónterembe, Jaimet a trónon ülve találta, Aerys holteste fölött. Tywin pedig bemutatta Elia és gyermekeinek vörös köpenybe csavart holttestét hűsége jelképeként (Trónok Harca, Eddard XII). Eddard és Robert között vita robbant ki Rhaegar családjának megölése miatt: míg Robert elégedett volt az események alakulásával, Eddard indokolatlannak vélte halálukat. Eddard végül dél felé lovagolt, hogy feloldja Viharvég ostromát (Trónok Harca, Eddard II). Tywin a királypárti túlélőket döntés elé helyezte, vagy felöltik a feketét, vagy kivégzik őket: így került Ser Alliser Thorne és Ser Jaremy Rykker a Fekete Várba (Trónok Harca, Tyrion III).
Aerys és Rhaegar halálával, Királyvár elestével a Hét Királyság urai hűséget esküdtek Robert Baratheonnak és elfogadták őt királynak. Számos ellenségének megbocsátott, és néhányukat szövetségesként is megnyert. Ser Barristan Selmy-t megtette a Királyi Testőrség Parancsnokává (Királyok Csatája, Tyrion VI).
Davos, a csempész
Viharvéget a szárazföldről Lord Mace Tyrell serege, a tenger felől pedig Lord Paxter Redwyne flottája zárta el a külvilágtól. Az ostromzár lassan egy éve tartott, a várban levők már nemcsak a lovakat, hanem a kutyákat, macskákat és patkányokat is megölték, és már-már odáig fajult a helyzet, hogy saját halottaikat is készek voltak elfogyasztani. Az ostromlók ellenben látótávolságon belül csaptak nagy lakomákat (Királyok Csatája, Prológus). Az ostrom vége felé Ser Gawen Wylde három lovaggal megpróbált kiosonni, de Stannis elfogta őket, és megparancsolta, hogy katapulttal hajítsák ki őket a várból. Azonban Cressen mester azt mondta Stannisnek, hogy eljöhet az az idő, hogy a holtakat kell elfogyasztani, és nem lenne bölcs dolog elhajítani a jó húst (Királyok Csatája, Catelyn IV). Helyzetüket egy jelentéktelen csempész mentette meg: Davos az éjszaka leple alatt átevezett a Redwyne flotta hajói között és hagymával és sózott hallal megrakodott rakománnyal lépett be Viharvégbe. Ez az élelem elegendőnek bizonyult, hogy megvárják míg Eddard Stark felszámolja az ostromzárat, amire Aerys halálát követően már nem volt szükség (Királyok Csatája, Prológus). Azáltal hogy Stannis sikeresen tartotta a várat, visszatartotta a Tyrell sereget, hogy csatlakozzon Rhaegar seregéhez, ami akár a Targaryen-ház győzelméhez is vezethetett volna.
Az új király, Robert Baratheon megparancsolta fivérének, Stannisnek hogy építsen új flottát, hogy megtámadhassák Sárkánykőt. Stannis lovaggá ütötte a csempészt, aki a Tengerjáró nevet vette fel, és megkapta Esőerdőt otthonául. Címeréül egy fekete hajót választott szürke alapon, melynek vitorláján fehér hagyma díszeleg (Királyok Csatája, Prológus). Viharvég kovácsa, Donal Noye az ostrom közben veszítette el egyik karját, az ostromzár felszámolása után csatlakozott az Éjjeli Őrséghez (Trónok Harca, Jon III).
Arthur Dayne halála
Eddard Stark ezt követően a Dorne-i Határvidékhez vonult, mert úgy tudta, hogy Rhaegar Targaryen itt tartja fogságban Lyanna Starkot. Amikor Rhaegar csatlakozott a háborúhoz, megparancsolta a Királyi Testőrség három tagjának, Gerold Hightowernek, Arthur Dayne-nek és Oswell Whentnek, hogy őrizzék az általa, csak Öröm Tornyának nevezett épületet. Eddard, mikor később megsérül egy Jaime Lannisterrel történt küzdelem során, lázálmában újraéli a történteket: Howland Reed, William Dustin, Ethan Glover, Martyn Cassel, Theo Wull és Mark Rysell társaságában érkezett a toronyhoz, azonban a Királyi Testőrség az útját állta. A véres küzdelmet csak ő és Howland Reed élte túl. Álmából úgy tűnik, hogy a toronyban megtalálta haldokló húgát, egy szobában, ami a rózsák és a vér szagát viselte magán. Halála előtt Eddard ígéretet tett neki valamire. Howland talált rá a szobában, amint a halott testvére kezét szorította (Trónok Harca, Eddard I, Eddard X). A tragédia után Eddard visszavitte Arthur kardját, a legendás Hajnalt Csillagvölgybe, a Dayne-ház székhelyére (Trónok Harca, Catelyn II). Arthur húga, Ashara Dayne, akivel Eddard annak idején táncot lejtett a harrenhali tornán, bánatában belevetette magát a Nyár-tengerbe (Trónok Harca, Eddard XII). Lyanna halála ismét egymás mellé terelte Robertet és Nedet (Trónok Harca, Eddard II).
Mindeközben Sárkánykő szigetén, egy félelmetes vihar közepette az özvegy Rhaella Targaryen világra hozta leány gyermekét, Daeneryst. A vihar akkora erővel tombolt, hogy elpusztította a kikötőben állomásozó Targaryen hajókat. Rhaella belehalt a szülésbe (Trónok Harca, Daenerys I). Stannis a Szélvész nevű hadigályán indult meg Sárkánykő bevételére, az új királyi flotta élén (Királyok Harca, Davos I). Sárkánykő várnagya hajlandó lett volna Viseryst és Daeneryst átadni a Baratheonoknak, azonban mielőtt Stannis partra szállt volna, Ser William Darry, Aerys fegyvermestere és négy további hűséges szolga kicsemészte a gyermekeket a szigetről, és Braavos felé hajóztak (Trónok Harca, Daenerys I). Stannis Robert király nevében elfoglalta Sárkánykő szigetét és várát (Trónok Harca, Eddard VI). Sárkánykő meghódításával a Targaryenek elvesztették utolsó Hét Királyságbeli erődítményüket. Viserys és Daenerys száműzöttként éltek Braavosban egy vörös ajtós házban Darry haláláig (Trónok Harca, Daenerys I).
Nagyításhoz vidd a kurzort a térkép fölé
I. Robert Baratheon király Stannisnek adományozta Sárkánykőt, ezzel pedig kinevezte őt Sárkánykő Hercegének. A Targaryen hagyományok értelmében ezzel ő lett a koronaherceg. A Baratheonok ősi székhelye, Viharvég Robert fiatalabb fivére, Renly kezébe került, amit Stannis hatalmas sértésnek érzett (Királyok Csatája, Prológus).
A szarvas és az oroszlán
Robert Baratheon elfoglalta helyét a Vastrónon, és kinevezte Jon Arrynt Segítőjének. Mivel Lyanna Stark meghalt, Jon meggyőzte Robertet, hogy vegye feleségül Cersei Lannistert és ezzel kösse magához a hatalmas házat (Tűz és Jég Dala, 131). Hivatalos uralkodása az esküvő napján vette kezdetét H.u. 284-ben. A házasság politikai célból köttetett, nem érzelmek alapján. A nászéjszakán a részeg király Lyanna nevét suttogta felesége fülébe (Trónok Harca, Eddard XIII).
Az esküvőt követően Eddard Stark visszatért Deresbe és magával vitte Lyanna csontjait, hogy a vár kriptáiban temethesse el őt fivére és apja mellett (Trónok Harca, Eddard X). A hagyomány szerint csak urak és királyok temetkezhetnek a kriptákba, de Ned kivételt tett testvéreivel kapcsolatban (Trónok Harca, Bran VII). Azonban nemcsak a maradványokat hozta magával, hanem egy csecsemőt is, akit egy ismeretlen nő szült neki távolléte során. Felesége így saját gyermeke, Robb mellett nevelte őt fel.