I. Aerys Targaryen (H.u. 209-221)
Miután II. Daeron Targaryen elhunyt a Nagy Tavaszi Járványban, elsőszülött fia Baelor herceg pedig egy lovag védelmében rendezett hetek próbája során vesztette életét, a korona második fiára Aerys hercegre szállt, aki I. Aerysként ült fel a Vastrónra. Az új királyt sokkal inkább foglalkoztatták az ősi próféciák és az úgynevezett magasabb rejtelmek, mint, hogy valóban jó király legyen. Feleségül unokahúgát, Aelinor Penrose-t vette, de nem nagyon buzgólkodott az utódnemzésben, azt is pletykálták, hogy a házasságot sosem hálták el. Koronázása után kinevezte a Nagy Fattyak közül Folyami Bryndent, a Vérhollót, hogy legyen a Segítője, akinek első tette, hogy az Járvány összes királyvári áldozatát felhalmozta az elpusztult Sárkányveremben, és futótűz segítségével elégette az összes holttestet, gátat szabva a járvány terjedésének.
A következő kihívás amivel szembe kellett néznie, az Dagon Greyjoy volt, aki nagyméretű fosztogatásba kezdett a Napnyugati-tenger partja mentén, főleg Észak, a Szép-sziget és Arbor volt kitéve hajói támadásának (Tűz és Jég Világa, 104).
Mivel a király nem tűnt nagyon harcra termettnek, ezért a Blackfyre-ek ismét lázadást kívántak összehozni. A Második Blackfyre-felkelést Lord Ambrose Butterwell és egy Frey lány esküvője köré szervezték, ugyanis ez rendkívüli lehetőségnek számított, hogy a Blackfyre-párti urak egy helyre gyűljenek össze. Sokan közülük részt vett az első felkelésben is, de túszként elvitt gyermekeik meghaltak a Járvány során. Az esküvő alkalmából rendezett tornát Fehérfalban rendezték, és mintegy jelképként egy sárkánytojás lett felajánlva a győztesnek. Mindent úgy rendeztek, hogy Daemon Blackfyre legyen a torna győztese, azonban minden terv dugába dőlt, mikor Ser Duncan, a Magas és vitéz, Ser Virágos Glendon is jelentkezett a tornára. A sárkánytoját ellopták, és Ser Glendont vádolták a tettel, mert előtte ellent mondott a felkérésnek, hogy veszítsen Daemon ellen a torna során. Ser Glendont börtönbe zárták, de Ser Duncan kiderítette, hogy a Glendonnál talált ojás csak egy festett kő. Daemon párbaj által ítéletet rendelt el. Glendon az első összecsapásnál kiütötte Daemont a lovából. Ezt követően szélviharként söpört végig a hír Fehérfalban, hogy a Vérholló a kastély ellen vonul. Vele tartottak hárman a Királyi Testőrségből, háromszázan a Hollófogak közül, és ötszáz lovag, valamint ötezer gyalogos a Darklyn, Hayford, Massey, Rosby, Stokeworth, Mooton, Lothston és Blackwood házaktól. Daemon kétségbeesetten mindhalálig tartó harca szólította fel a tornán összegyűlt urakat, de kinevették, így párbajra hívta ki Vérhollót, azonban egyszerűen csak elfogták és börtönbe vetették. Ezzel pedig lezárult a második lázadás azelőtt, hogy valóban kirobbant volna (A rejtélyes lovag).
Vérholló fogságba ejti Daemon Blackfyre-t
Ambrose Butterwell vagyonának tizedét tarthatta csupán meg, és Fehérfal a Vastrón tulajdonába került, majd a kastélyt a földdel tették egyenlővé. Ser Tommard Haddle meghalt Ser Duncen keze általá, és Lord Gormon Peake-et kivégezték a lázadásban betöltött szerepe miatt. Daemon életét megkímélték, de fogságban tartották, hogy meggátolják Keserűacélt, hogy Daemon öccsétm Haegont tudja kinevezni királynak (A rejtélyes lovag).
Aerys öccse – és utód hiányában örököse – Rhaegel Targaryen H.u. 215-ben megfulladt egy orsóhalpástétomtól. Így Rhaegel fia, Aelor herceget nevezték Sárkánykő hercegének, és lett a trón várományosa. Azonban Aelor két évre rá egy szerencsétlen félreértés miatt vesztette életét ikernővére Aelora kezétől, aki öngyilkosságot követett el bánatában. Így Aerys örököse legfiatalabb öccse, Maekar herceg lett.
Azonban a Blackfyre vér nem hazudtolta meg magát, H.u. 219-ben, miután Folyami Aegor, Keserűacél megtudta hogy Daemon Blackfyre meghalt a Vörös Erőd celláiban, megkoronázta Haegon Blackfyre-t és kezdetét vette a Harmadik Blackfyre-felkelés. Maekar herceg vette magához e konfliktus során a hadvezér szerepét, és fiai közül Aerion és az ifjú Aegon is bebizonyíthatták bátorságát. Az összecsapás során Keserűacél és Vérholló másodszor csapott össze. A csata végén, a trónkövetelő, Haegon megadta magát ugyan és letette a kardját, de tiszteségtelenül megölték. Keserűacél fogságba esett és megláncolva a Vörös Erődbe vitték, ahol Aerys király noha súlyon felségárulást követett el, megkímélte az életét, és a Falra küldte, hogy ott töltse le hátramaradt éveit. De a hajóúton az Arany Kompánia, Keserűacél által alapított zsoldos hadsereg kiszabadította őt és Tyroshba vitték.
Aerys király H.u. 221-ben vesztette életét (Tűz és Jég Világa 10-105).
II. Maekar Targaryen (H.u. 221-233)
Maekar Targaryen II. Daeron Targaryen és Mariah Martell negyedik, legifjabb fia volt. Három idősebb bátyja (Baelor, Aerys és Rhaegal) halálát követően szállt rá a korona. Bealorhoz hasonlóan ő is hatalmas harcos hírében állt (Tűz és Jég Világa, 101).
Negyedik fiúként nem számított senki arra, hogy valaha is a Vastrónon fog ülni. Viszonylag fiatalon nősült, felesége Lady Dyanna Dayne lett, aki hat gyermekkel ajándékozta meg őt: Daeron, Aerion, Aemon, Daella, Aegon és Rhae (Tűz és Jég Világa, Targaryen családfa). Hercegként az ő székhelye Nyárodú volt, a család nyári lakhelye. Az Első Blackfyre Lázadás során egyike volt a parancsnokoknak. Az ő pajzsa tartott ki Keserűacél kegyetlen támadása során, míg testvére Baelor oldalba támadta az ellenséget a dorne-i és viharföldeki sereggel. Maekar nem érezte magát eléggé megbecsültnek, a győzelmi babérokat Baelor aratta le. Egyszer Raymun Fossoway találóan azt mondta róla, hogy „Nem olyan bátor, mint Baelor herceg, nem olyan ravasz, mint Aerys herceg, nem olyan finom úr, mint Rhaegel herceg”, három idősebb fivére legalább egy-egy tulajdonságban igen kiemelkedő volt. Ő azonban csak negyedik fiú volt, harcos, művelt és herceg, de egyikből sem jeleskedett igazán (A kóbor lovag). Még II. Daeron király uralkodása során történt, hogy a királyban feltámadt a félelem: négy felnőtt fia van, hármójuknak saját fiai, így túl sok a lehetséges trónörökös, amit ő veszélyesnek tartott. Ezért Maekar harmadik fiát Aemont a Fellegvárba küldte, hogy mester legyen, figyelmen kívül hagyva Maekar akaratát. Aemon később a Falhoz, a Fekete Várba kerül, ahol Tommen Baratheon király uralkodásáig szolgált hűséggel.
H.u. 209-ben egy torna került megrendezésre Hamugázlóban. Maekar látni kívánta fiait Daeront és Aeriont küzdeni, ifjabbik fiát, Aegont pedig fegyverhordozóként Daeron mellett. A hamugázlói torna azonban tragikus kimenetelű lett Maekar és fiai számára. Daeron részegeskedés miatt leszakadt a csoportból; a vele tartó Aegon pedig leborotválva a haját és az Egg név mögé bújva egy nincstelen kóbor lovag, Ser Duncan mellé szegődött; Aerion pedig a torna során szégyenbe hozta magát azzal, hogy megölte az ellenfele lovát. Ser Duncan később egy ártatlan bábjátékos védelmére kelt, és megütötte Aerion herceget. Az összetűzés a hetek próbájához vezetett, melynek során Ser Duncan és Aerion herceg hat-hat lovaggal együtt kiálltak a maguk igazáért. A párbaj Ser Duncannek adott igazat. Baelor herceg belahalt egy Maekar által okozott sérülésbe. Ezt követően Maekar számúzte Aeriont a Szabad Városokba, Aegonnak pedig megengedte, hogy Dunk fegyverhordozójaként vele tartson az útján (A kóbor lovag).
A Nagy Tavaszi Járvában Deron király, valamint Baelor herceg fiai is az életüket veszítették. I. Aerys, Maekar testvére került a trónra, így ő visszatért Nyárodúba (Felesküdött Kard). Miután Daerion harmadik fia, Rhaegel megfulladt, és fia Aelor is az életét veszítette, a gyermektelen Aerys királynak be kellett látnia, hogy egyetlen örököse öccse, Maekar lehet csak (Tűz és Jég Világa, 105). Maekar ezt követően a parancsnoki szerepet is betöltöte a Harmadik Blackfyre-felkelés során.
Amikor I. Aerys Targaryen meghalt, Maekar került a Vastrónra. Jelképesen – hogy elszakad a múlttól – új koronát kovácsoltatott magának, ami sokkal inkább illett egy háborúkban edzett királyhoz. A Hódító Aegon koronája elveszett, amikor az Ifjú Daerion király meghalt. Maekar uralkodása viszonylag békésnek mondható, és a korábbi vitáik ellenére megtartotta Vérhollót a Segítőnek (Tűz és Jég Világa, 106). Maekar H.u. 217-ben az udvarba hivatta harmadik fiát, Aemont, aki ekkor szerezte meg az utolsó láncszemet mesterláncához. Aemon nem akarta megbántani a Maekar oldalán tanácskozó nagymestert, nem fogadta el a meghívást, hanem Daeron mellé szegődött Sárkánykőre. Szolgálata addig tartott, még Daeron bele nem halt egy szajhától elkapott vérbajba (Királyok Csatája, Jon I). H.u. 232-ben Maekar második fia Aerion is életét vesztette, miután megivott egy kupa futótüzet abban a hitben, hogy ez majd sárkánnyá fogja változtatni őt (Tűz és Jég Világa, 106).
Maekar uralkodása alatt bekövetkezett egy hosszan kitartó, forró nyár (A felesküdött kard című novella ekkor játszódik). Amikor véget ért egy rövid őszi időszakot követően, hosszú, hideg tél köszöntött a birodalomra.
Harrenhal úrnője, Danelle Lothston a fekete mágia felé fordult, amivel a családja vesztét okozta. Harrenhal a Whent-ház birtokába került (Tűz és Jég Világa, 156).
H.u. 233-ban, a Peake-ház felkelést robbantott ki. A Peake-ek a Blackfyre-ház támogatói voltak, és így az Első Blackfyre-felkelést követően három nagy váruk közül elveszítették Setétvárat és Fehérligetet, a Második Felkelés pedig Lord Gormon Peake lefejezéshéze vezetett. Csillagorom ostramakor a castamere-i Robert Reyne, Tywald Lannister, Casterly-hegy örököse mellett Maekar király is életét vesztett (Tűz és Jég Világa, 199).
Halálát követően jókora fejetlenség kerekedett az utódlás kérdésében. A Folyami Brynden nem akarta megkockáztatni, hogy a Sárkányok Tánca megismétlődjön, ezért H.u. 233 öszehívta a Nagytanácsot. Négy lehetséges utód közül kellett az uraknak döntést hozniuk: Vaella, Daeron lánya; Aerion fia, Maegor; Aemon mester és az ifjú „Egg”. Vaellát kizárták, mert viszonylag együgyü volt; Maegor még csecsemő volt és az uraknak nem nagyon tetszett a régens kormányzás gondolata, valamint féltek attól, hogy a gyermek örökölte apja őrültségét, és talán maga is a futótűzhöz nyúlna. Felajánlották Aemon mesternek a koronát, mondván, hogy feloldozzák mesteri esküje alól, de Aemon elutasított az ajánlatot. Így Aegon herceg maradt a legnyilvánvalóbb választás, bár sokan nem nézték jó szemmel, hogy sokat töltött egy kóbor lovag társaságában, így maga is „félig paraszttá” vált (Tűz és Jég Világa, 106).
V. Esélytelen Aegon Targaryen (H.u. 233-259)
Aegon trónra kerülésekor szinte azonnal megkapta az Esélytelen melléknevet, mert a negyedik fiú, negyedik fiaként lehetetlennek tűnt, hogy bármikor is a birodalom királya lesz. A sors mégis így hozta.
Maekar Targaryen és Dyanna Dayne negyedik fiaként látta meg a napvilágot. Születésekor egy zöld színű sárkánytojást adtak neki, melyen fehér erek futottak (A rejtélyes lovag). Gyűlölte testvérét, Aeriont, aki kegyetlen és szadista volt: egy éjszaka Aerion bejött a szobájába, és egy kést tartott Aegon lába közé, mondván ha levágja a nemiszervét, lány lehetne ő pedig feleségül vehetné (A kóbor lovag). A hamugázlói tornát követően Ser Duncan, a Magas fegyverhordozójává vált, és sok kalandon mentek együtt át.
H.u. 220-ben, húszévesen feleségül vette Betha Blackwoodot. Házasságuk akkoriban nem okozott különösebb gondott, hiszen Aegon az örökösödési sor legvégén kullogott. Szerelemből házasodtak össze, és öt gyermekük született: Duncan (barátja után), Jaehaerys, Shaera, Daeron, és Rhaelle (Tűz és Jég Világa, 108). Aegon, V. Aegonként, harminhárom évesen került a Vastrónra. Első intézkedésével barátját, Ser Duncant megtette a Királyi Testőrség Parancsnokává.
Elrendelte továbbá, Folyami Brynden letartóztatását, ugyanis a Vérholló megölte Aenys Blackfyre-t, akit a Nagytanácsba hívott meg, de amint megérkezett elfogatta és kivégezte őt a fővárosban. Természetesen örült, hogy egy Blackfyre-rel kevesebb él, de a bűnöst meg kellett büntetnie, hogy bizonyítsa a Vastrón igazságszolgáltatását. Noha halálbüntetést rótta ki rá, Aegon megengedte, hogy feketét öltsön, és a Falon szolgáljon. Brynden végül Aemon mesterrel, a Hollófogakkal és számos fogollyal együtt utazott a Falhoz, ahol hamar megkapta a Parancsnoki pozíciót (H.u. 239), azonban 252-ben egy Falon túl felderítés során nyoma veszett (Tűz és Jég Dala, 105). Jóval később, H.u. 299-ben egy Brandon Stark nevű fiú fedezte fel, hogy a Vérholló még él, mint a Háromszemű Holló, az utolsó zöldlátó, aki az erdő gyermekeivel a Falon túl egy barlangban él, az ott levő varsafa részeként. Brynden ekkor már több, mint 124 éves volt (Sárkányok Tánca, Bran II).
Aegon uralkodása egy kegyetlen tél közepén kezdődött, ami 230-236 között tatott. A jószívű Aegon nagy mennyiségű gabonával és élelmiszerrel megrakott hajókkal küldött Északra, hogy megsegítség a rászorulókat. Ez azonban sok déli úrnak nem nyerte el tetszését. A tél visszavonulásával kezdetét vette a Negyedik Blackfyre-felkelés. Folyami Aegor Haegon Blackfyre halálát követően megkoronázta idősebb fiát, III. Daemon Blackfyre-t Tyroshban. Az Arany Kompániával kiegészülve átkeltek a Keskeny-tengeren és a Massey-kanyarban szálltak partra. A király maga, és három fia Duncan, Jaehaerys és Daeron lovagolt ki a sereg élén, hogy szembenézzen a lázadókkal. Az összecsapásra a Folyóvíz hídjánál került sor. Miután Ser Duncan megölte III. Daemont, a sereg széthullott, de Keserűacélnak ismét sikerült meglógnia (Tűz és Jég Világa 107-108). A csata során meghalt Ser Tion Lannister, Lord Gerold Lannister örököse, így Casterly-hegy fiatalabb fiára Tytos Lannisterre szállt (Tűz és Jég Világa, 200).
Ezt leszámítva Aegon király uralkodásánák nagy részét azzal töltötte, hogy lázadásokat folytott el. Ezek leginkább a köznép irányában tett tehermentesítő rendeletei váltották ki az úri rétegből.
Noha a Targaryenek körében bevett szokás volt a családon belüli házasság, Aegon úgy vélte, hogy ezek a házasságok rosszat tesznek. Így idősebb fiát, Duncan herceget odaígérte, Lord Lyonel Baratheon lányához; Jaehaerys herceget pedig Lady Celia Tullyhoz, Zúgó urának lányához; kilencéves fiát Daeront, pedig Lady Olenna Redwyne-hoz (Margaery Tyrell nagyanyja); lányát Shaerát, Luthor Tyrell-hez, Égikert örököséhez. Ezek a házasságok rendkívül sok támogatást jelentettek volna Aegon reformjaihoz, de gyermekei örökölték akaratosságát, és felesége makacsságát (Tűz és Jég Világa, 108). 
Duncan herceg beleszeretett egy rejtélyes lányba, akit mindenki csak Ódonkői Jenny néven ismert. Amikor kényszeríteni akarták, hogy mondjon le a közrendű lányról, Duncan inkább lemondott trónörökösi rangjáról. A visszautasított lány apja, a Kacagó Vihar rövid lázadást robbantott ki, amit végül a közte és Ser Duncan, a Királyi Testőrség Parancsnoka közötti párbaj döntött el. Ser Duncan legyőzte Lord Lyonelt. Aegon király pedig hozzáígérte kisebbik lányát Rhaelle-t Lyonel nagyúr örököséhez, Ormundhoz. Ódonkői Jenny egy törpe termetű eredei boszorkány kísérte Királyvárba, akiről Jenny azt állította, hogy az erdő gyermekeinek egyike. Jenny úrnő hatalmas népszerűségnek örvendett. Szerelme Duncannel, akit csak a Szitakötők Hercegeként neveztek a dalnokok ihletője lett éveken keresztül.
Tovább bonyolította a helyzetet, amikor kiderült, hogy Jaehaerys herceg és Shaera hercegnő egymásba szeretett, és gyermekkoruk óta vágynak egymásra. Titokban házasodtak össze, és így Aegonnak szeme kellett nézni a Tully és Tyrell-házak haragjával, H.u. 246-ban pedig Daeron herceg is felbontotta a jegyességét Olenna Redwyne-nal. Sosem házasodott meg, de élvezte bajtársa Ser Jeremy Norridge közelségét. Daeron herceg 251-ben vesztette életét, amikor egy lázadást folytottak el, amit három álnevet viselő egyén robbantott ki, a Patkány, a Sólyom és Disznó. Daeron Ser Jeremy oldalán halt meg.
Néhány évre rá hírét vette, hogy kilenc törvénykívüli, száműzött, kalóz és zsoldos között szövetség köttetett a Vitatott Földeken. E kilenc szövetséges között volt I. Maelys Blackfyre is, házának utolsó élő sarja. Aegon király nem lépett, hanem várakozásba helyezkedett. H.u. 259-ben bekövetkezett a Nyárodúi Tragédia. Aegon nagyon sok barátját összehívta a Targaryen-ház vidéki kastélyába, hogy megünnepeljék első dédunokájának közelgő születését. Jaehaerys fia, Aerys és kedvese Rhaella ugyanis gyermekáldás elé néztek, a születendő fiúnak a Rhaegar nevet szánták. Azonban a kastélyban tűz ütött ki. Senki sem tudja megmondani, hogy mi okozta a tűzet, de sokan arról beszéltek, hogy köze lehetett Aegon király ősi tudományok utáni kutatása: ismét életre akarta kelteni a sárkányokat, és ezért olyan ősi tudásokat próbált feltárni, mint amit Asshaiban őriznek. A tűzben rengetegen életüket veszítették, köztük maga a király V. Aegon is, legidősebb fia, Duncan herceg és Ser Duncan, a Királyi Testőrség Parancsnoka is (Tűz és Jég Világa, 109-110). Az események hatására Rhaella hercegnőnél megindult a szülés, és így született meg Rhaegar Targaryen (Varjak Lakomája, Samwell IV).
II. Jaehaerys Targaryen (H.u. 259-262)
II. Jaehaerys Targaryen a tizenhatodik sárkánykirályként uralkodott a Vastrónról V. Aegon király és Betha Blackwood másodszülött fiaként. Miután bátyja Duncan a koronaherceg lemondott a trónról, hogy szerelmével, Ódonkői Jennyvel lehessen Jaehaerys lett a trónörökös. Ifjúként a zúgói Celia Tully-hoz ígérték, de Jaehaerys gondolatban sokkal jobban kötődött a régi Targaryen szokásokhoz, és beleszeretett húgába, Shaera hercegnőbe. H.u. 240-ben Jaehaerys és Shaera kijátszva az őreiket, titokban megházasodtak, és elhálták a nászéjszakát (Tűz és Jég Világa, 108-109). Négy évre rá megszületett első gyermekük, akinek az Aerys nevet adták, majd két évre rá világra jött lányuk, Rhaella.
A Nyárodúi Tragédiát követően a harmincnégy éves Jaehaerys került a trónra, s bár fiatalként kezdte meg uralkodását, mindössze három évig ülhetett a Vastrónon. Aegon halálával azonban a Vitatott Földeken szövegségbe tömörült kilenc számkívetett, a Kilencek Bandája, akiket csak Kilenckrajcáros Királyoknak neveztek, úgy érezte elérkezett az idő. Elfoglalták Tyrosh Szabad Városát, és innen meghódították a Lépőköveket. Itt alakították ki bázisukat és innen készültek megtámadni Westerost.
A Kilenckrajcáros Királyok tagjai:
- Az Öreganyó, kalózkirálynő.
- Samarro Saan, az utolsó valyr. Hírhedt kalóz egy lysi kalózcsaládból, akiknek az ősi Valyria vére folyt ereikben.
- Xhobar Qhoqua, az ében herceg, akit a Nyár-szigetekről száműztek, majd a Vitatott Földeken zsoldossereget alapított.
- Liomond Lashare, híres zsoldoskapitány, akit csak a Csaták Uraként emlegetnek.
- Foltos Tom, vagy más néven a Mészáros. Westerosról származó zsoldoskapitány.
- Ser Derrick Fossoway, a Férges Alma, a síkvidéki Fossoway ház száműzött tagja.
- Kilencszemű, a Víg Cimborák nevű kalózhajó kapitánya.
- Alequo Adarys, a Szépbeszédű. Tyroshi kereskedőherceg, akinek a vagyonánál, csak becsvágya volt nagyobb.
- Rettenetes Maelys Blackfyre, az Arany Kompánia kapitánya. Hatalmas testi erővel rendelkezett, valamint nőtt egy második csökevényes feje is a nyakán, de alma nagyságú maradt. Daemon Blackfyre-től nyerte el a Kompánia vezetésének jogát, azáltal hogy egyetlen ütéssel leterítette a csatalovát, majd puszta kézzel letépte Daemon fejét a testéről.
Jaehaerys nem volt katonaalkat, de az elme terén nem volt párja. Összehívta zászlósurait és úgy döntött, hogy nem várja még még a Kilenc partra száll Westeroson, hanem elébe megy a problémának: a Lépőkövekre viszi a sereget. Ormund Baratheon nagyúr meggyőzte, hogy bár a terv remek, a király ne vegyen részt a csatában, mert túl közeli még a Nyárodúban történtek emléke, és nem szükséges kitenni az új királyt ekkora veszélynek. Magára vette a parancsnoki szerepet (Tűz és Jég Világa, 111). A háborúban Quellon Greyjoy nagyúr is részt vett száz hosszúhajóval (Tűz és Jég Világa, 190), és a Tytos Lannister is tizenegyezer lovagot küldött a Nyugatvidékről (Tűz és Jég Világa, 202).
Ormund Baratheon ez elsők között esett el a háborúban Maelys Blackfyre kezétől, az ifjú örököse, Ser Steffon karjaiban halt meg. A harc során számos ifjú lovag és lord tüntette ki magát: az ifjú Tywin Lannister Aerys herceg kíséretében harcolt, Kevan Lannister a Vörös Oroszlán apródjaként szolgált, maga Roger Reyne ütötte lovaggá; Tygett Lannister pedig ifjú kora ellenére megölt négy felnőtt embert, közülük egy az Arany Kompánia lovagja volt (Tűz és Jég Dala, 202). De leginkább az ifjú Barristan Selmy tüntette ki magát ezen a napon: egy összecsapás során megölte Rettenetes Maelyst, és ezzel eldöntötte a Kilenckrajcáros Királyok háborúját, ugyanis az utolsó Blackfyre trónkövetelő halálával az essosi származású söpredéket már annyira nem érdekelte Westeros, így a háború véget ért. Az ezt követő félév során megtisztították a Lépőköveket és a Vitatott Földeket is.
Apja halálát követően Steffon Baratheon lett Viharvég ura (Tűz és Jég Világa, 113). Hoster Tully nagyúr a háború során ismerkedett meg Lord Baelish-sel, és idővel maga mellé fogadta fiát, Petyr Baelish-t várába. Barristan Selmy-t pedig kinevezték a Királyi Testőrségbe lovagként (Sárkányok Tánca, A királynő testőre).
A királyság ezt követően a béke útjára lépett, de H.u. 262-ben Jaehaerys király légszomjra panaszkodott, és egy rövid betegséget követően meghalt. A trón fiára Aerysre szállt, aki az Őrült király névvel vonult be a történelembe, és halálával a Targaryen uralom véget ért Westeroson (Tűz és Jég Világa, 112).