I. Áldott Baelor Targaryen (H.u. 161-171)
Daeron halálát követően a trón és vele együtt a hatalom öccsére, a tizenhét éves Baelorra szállt, akit uralkodását követően csak Áldott Baelornak neveztek, mert annyira elevenen élt benne a Hét Hitének követése. Mások vallási fanatikusnak mondanák.
Noha nagybátyja, Viserys Targaryen herceg, aki Segítőként tevékenykedett elrendelte az udvarban lévő dorne-i túszok fogságba vetését és kivégzését. Baelor első királyi cselekedetével véget vetett a bosszúnak: megkegyelmezett a túszoknak, és nyilvánosan megbocsátott testvére gyilkosainak a Kistanács akarat ellenére (Tűz és Jég Világa, 89). Továbbá a felmenői által elkövetett bűnökért vezekléseképpen maga kísérte vissza a dorne-iakat országukba: mezítláb, zsákruhában tette meg az utat Királyvártól Napdárdáig, míg a túszok lóháton követték őt. Útközben megpróbálta a Wyl-ház fogságában lévő Aemon herceget kiszabadítani, de a szép szavak nem segítettek. Amikor hosszú, szenvedésekkel teli útja végén elérte Napdárdát békét hozott létre Dorne hercegével. A köznép körében mind az, hogy túlélt egy ilyen utazást, mind pedig az elért eredmények csodaszámba ment. E béke részét képezte az is, hogy a Segítő, Viserys unokája Daeron herceg feleségül veszi Mariah Martell, amint elérik a megfelelő kort. Dorne hercege pedig nemcsak azt eszközölte ki, hogy a visszaúton a királyt szívélyes vendéglátásban részesítsék, de azt is, hogy Lord Wyl visszaszolgáltassa Aemon herceget családjának. 
Wyl nagyúr ugyan eleget tett a hercege parancsának, de meglehetősen sajátos módon: átadta Aemon zárkájának kulcsát Baelornak, de a ketrec körüli mederben viperák hemzsegtek. Baelor úgy vélte, hogy az istenek majd megoltalmazzák őt, és a dalnokok szerint a kígyók fejet is hajtottak neki; a valóságban azonban számos marást szenvedett el, mire kiszabadította a Sárkánylovagot. Fél évig időztek Viharvégen, mire a király eléggé meggyógyult, hogy visszatérhessen Királyvárba.
A király vallásos ájtatosságában meggyőzte a Főseptont, hogy bontsa fel házasságát húgával, Daenával, amit sosem háltak el. Ezt követően felépítette a Szépség Udvart, ahova beköltöztette húgait, Daenát, Rhaenát és Elaenát, hogy elkerülje a megkísértés lehetőségét. Ott tartotta őket lényegében kényelmes fogságban. A köznép jobban szerette a Szűzbörtön néven emlegetni az új épületszárnyat. Daena Targaryen nezen tűrte a bezártságot, és többször is megszökött álruhát öltve magára. Dacos Daena, ahogy sokan nevezték, rászolgált a nevére, főleg hogy évek múlva sikerült neki még a Szűzbörtönben is teherbe esnie. Rhaena idővel septának állt, Elaena pedig olyan dacos volt mint Daena, egy alkalommal még kopaszra is borotválta magát, abban reménykedve, hogy így elcsúfítva magát majd a király kiengedi őt, de nem így törént.
Az eddigi tettei miatt sokan tisztelték ugyan az új királyt, de sokan csak mosolyogtak rajta. Az ezt követő döntései azonban sokan az őrültség egy új formáját látták kibontakozni személyében. Betiltotta a prostitúciót Királyvárba, és több száz szajhát és gyermekét zavart ki a városból. Hogy elterelje a heves tiltakozásról a figyelmét ismét építkezésbe kezdett: belekezdett a Nagy Szentély felépítésébe. Megkísérelte leváltani az üzenetvivő hollókat galambokra; máglyán égette el a szerinte nem megfelelő erkölccsel rendelkező könyveket; adókezdvezményt biztosított azon nemesek számára, akik megőrzik lányuk erényét; ingyenkenyeret osztott minden nőnek és férfinak a városba majd egy évig, és számos más jótékonysági kezdeményezéssel ürítette ki a kincstárat. Amikor a Fősepton meghalt Baelor egy egyszerű kőművest választott a helyére, mert az „istenek ezt mondták neki.” Baelor úgy vélte, hogy a Pate nevű faragó annyira gyönyörű épületeket hoz éltre, hogy ő maga a Kovács emberi formában. Az új Fősepton nem tudott írni sem, de „szerencsére” a következő évben belehalt egy lázba. Ezután egy nyolcéves kisfiút próbált Főseptonná tenni.
A Szűzbörtön nem szolgált rá a nevére, ugyanis H.u. 171-ben Daena Targaryen teherbe esett Viserys Targaryen fiától, Aegontól. Fia a Vizes Daemon nevet kapta, és a csöpp csecsemőre ránézve senki sem gondolta, hogy mekkora szenvedést fog hozni egykor még a birodalomra. Baelor az eset után koplalásba kezdett, csak a szükséges kenyeret és vizet vette magához. A negyvenegyedik napon azonban összeesett és sem Munkun nagymester, sem a nyolcéves Fősepton nem tudta megmenteni már őt. Halálával együtt szárnyra kapott az a pletyka is, hogy Viserys mérgezte meg őt, hogy elkerülje a további vallási őrületből elkövetett tetteket (Tűz és Jég Dala, 89-93).
Kistanácsának ismert tegjai:
- A Király Segítője – Viserys Targaryen herceg
- Munkun nagymester
II. Viserys Targaryen (H.u. 171-172)
Baelor király utód nélkül hunyt el, s bár III. Aegonnak három lánya is volt még, a Sárkányok Tánca elevenen élt még mindenkiben. Így hát a korona III. Aegon testvérére, Viserysre szállt, aki több mint harminc éve szolgálta hűségesen a Hét Királyságot Segítőként először fivére, majd két unokaöccse oldalán. Viserys Targaryen, aki második ezen a néven, azonban csak egyetlen évet ült a Vastrónon, mert egy hirtelen betegség magával ragadta őt. Ezalatt az egy év alatt azonban számos intézkedést vitt véghez: megalapított egy új király pénzverdét, élénkítette a Keskeny-tengeren zajló kereskedelmet, és átdolgozta a törvénykönyveket, melyekkel legutóbb I. Jaehaerys foglalkozott. Sokan azonban úgy vélték, hogy míg Daeron király háborúskodott, Baelor pedig imádkozott, ez idő alatt Viserys volt, aki ténylegesen kormányzta a birodalmat (Tűz és Jég Világa, 94).
IV. Méltatlan Aegon Targaryen (H.u. 172-184)
Viserys hirtelen halála sokakban gyanút ébresztett, és bár nyíltan senki sem mert erről beszélni, sokan úgy vélték, hogy tulajdon fia, és örököse Aegon keverhetett neki valamilyen mérget. Bár semmiféle bizonyíték nem akadt erre, a király későbbi cselekedetei – amivel kiérdemelte a Méltatlan jelzőt – alátámaszthatják mindezt.
Aegon volt Viserys Targaryen és Larra Rogare elsőszülött gyermeke, aki így nagybátyja III. Aegon uralkodása során nevelkedett fel Királyvárban. A H.u. 153-ban a király jóváhagyásával feleségül vette saját húgát, Naeryst. Bár házasságuk nem volt boldog, első gyermekük, Daeron herceg még ugyanebben az évben megszületett. Fiatalkorábban részt vett Daeron király dorne-i hadjáratán, itt ismerte meg a túszok egyikét, Cassella Vaith-et, akit a szeretőjévé tett. Miután Daeront meggyilkolták, és a túszokat ki akarták bosszúból végezni, Aegon nem volt rest Cassellát is „beszolgáltatni”.
Baelor uralkodása során teherbe ejtette tulajdon unokatestvérét, Daenát. A hercegnő nem árulta el a gyermek apjának kilétét, aki a születését követően a Vizes Daemon nevet kapta. Házasságában azonban a gyermekáldás nem volt ennyire szerencsés. Ugyan Naerys királyné H.u. 153 év végén megszülte a király trónörökösét, Daeron herceget. Azonban Alford nagymester figyelmeztette a nőt, hogy még egy terhesség az életébe kerülhet. Naerys hiába könyörgött a királynak, hogy éljenek egymás mellett fivérként és nővérként, a király továbbra is meglátogatta őt. Naerys H.u. 161-ben ikreknek adott életet, akik nem sokkal később meghaltak. Annak érdekében, hogy felesége nyugalomban tudjon meggyógyulni, Baelor király elküldte Aegont Braavosba egy diplomáciai küldetésre. Egy újabb vetélést követően Nearys azonban életet adott Daenerys hercegnőnek H.u. 172-ben, a király trónra jutásának évében.
Nem sokkal ezt követően kezdett terjedni a pletyka, hogy Daeron apja nem a király, hanem a király fivére Aemon, a Sárkánylovag. Egyesek úgy gondolják, hogy maga Aegon indította el a pletykákat, egyrészt azért mert Daeron herceg nyíltan ellenezte apja Dorne ellen tervezett háborúját. Az igazságra sosem derült fény, bár a költők előszeretettel énekelnek Aemon és Naerys szerelméről. Végül Naerys ellen felségárulási pertbe kezdtek, aminek a Sárkánylovag vetet véget párbajra hívva a rágalmazó Ser Morgil Hastwyck-et. Aemon herceg megnyerte az összecsapást.
Aegon trónra kerülése ellenére is tovább hódolt hitvány élvezeteinek: étvágya nem ismert határokat, nem volt olyan éjszaka, melyet egyedül töltött volna. Bujasága és torkossága mindenél fontosabb volt számára. Előnyt jelentett neki, hogy fiatalabb korában jóképű volt, és számost ágyas melegítette az ágyát. Idővel bárkit megkaparintott, akit csak akart. Kilenc nagy szeretőt tartanak számon a történelemkönyvek, akiktől számos fattya is született.
- Falena Stokeworth volt az első szeretője, ő avatta férfivá. Amikor viszonyukra fény derült, az apja hozzáadta a lányt Lucas Lothstonhoz, és ezzel együtt a Lothston-ház kezébe került Harrenhal kastélya is.
- Cassella Vaith dorne-i túszként került Királyvárba, ahol Aegon szemet vetett rá. Daeron halálát követően visszaszolgáltatta a túszok közé, s ezért Baelor királlyal együtt visszatért Dorne-ba.
- Bellegere Otherysszel braavosi tartózkodása közben ismerkedett meg. Kapcsolatuk 10 esztendeig tartott, és három gyermeke született a nőtől, Bellarona, Narha, Balerion.
- Megette egy Jóvásár közeli kovács felesége volt, akitől a király hét aranysárkányért megvásárolta. Kapcsolatukból négy leánygyermek született (Alysanne, Lily, Willow és Rosey), akiket a Hit gondjaira bíztak, hogy septák legyenek. Miután Aegon ráunt a nőre, visszeküldte őt férjéhez, aki halálra verte az asszonyt.
- Barba Bracken teljesen elvarázsolta az ifjú királyt. Annak érdekében, hogy a lányt a közelébe tudhassa a király kinevezte az apját, Lord Brackent a Segítőnek. Kapcsolatukból egy Aegor nevű fiú gyermek született, akit később sokan Keserűacélnak neveztek. Miután kapcsolatukra fény derült a nőt hazaküldték Kősövénybe a gyermekkel együtt. A nő tiszteletére átnevezte a Bracken-ház területén álló két dombot Barba Csecsének.
- Melissa Blackwood, vagy ahogy sokan nevezték Missy ragyogó természetű volt, szívélyességével még a király feleségének is kivívta a rokonszenvét. Ötéves kapcsolatukból három törvénytelen gyermekük született Mya, Gwenys és Folyami Brynden, aki a későbbiekben fontos szerepet fog betölteni. A nő iránti tiszteletből, és hogy tovább mélyítse a Brackenek és a Blackwoodok közötti évezredes vitát, elcsatolta és átnevezte Barba Csecse nevű dombokat Missy Csecsére (Sárkányok Tánca, Jaime I).
- Bethany Bracken Barba úrnő húga volt, és kimondattan arra nevelték fel, hogy elcsábítsa a királyt. Találkozásukra H.u. 177-ben került sor. Bár Aegon már elhízott és sokat morgolódott, az ifjú Bethany mindig mosolyt csalt az arcára. A lány azonban nem lelte kedvét a király ágyában, ezért a Királyi Testőrség tagjánál keresett örömet. Az árulás Ser Terrence Toyne, Bethany és az apja életébe került.
- Jayne Lothston Falena Stokeworth, a király első szeretőjének lánya volt. Akkor került az udvarba, mikor Lothston nagyúr lett az új Segítő. Azt beszélik, hogy a király egyszerre élvezte a lány és az anyjának a társaságát is, mikor azonban megfertőzte a lányt szifilisszel a Lothstonok eltávoldtak a királytól. Az a rosszindulatú pletyka is kering, hogy Jayne a királynak a lánya volt
- Serenei volt a legszebb az összes szeretői közül, Lysből származott. A királytól fogant gyermeke születésekor halt meg, aki a Tengericsillag Shiera nevet kapta.
Melissa Blackwood, Serenei, Falena Stokeworth, Bellegere Otherys majd Bethany Bracken, Barba Bracken, Megette, Casella Vaith és Jayne Lothston
Udvarát olyan emberekkel töltötte meg, akik szórakoztatni tudták őt, vagy megfelelő szavakkal behízelegték magukat, figyelmen kívül hagyva a rangot, címet, becsületet vagy tudást. Tulajdon öccsével Aemon Targaryennel, a Sárkánylovaggal sem tudott jó viszonyt ápolni. Valószínűleg zavarta fivére töretlen népszerűsége, míg ő a köznevetség tárgyává vált idővel – noha mindezt magának köszönhette.
Amikor Bethany Bracken és Ser Terrence Toyne, a Királyi Testőrség lovagjának viszonyára fény derült, és nemcsak a lovagot, de Lord Brackent és Bethanyt is halálra ítélték. Ser Terrence testrészeit egyenként távolították el, és Bethanyt arra kényszerítették, hogy végig nézze (Varjak Lakomája, Cersei IV). Amikor az elhunyt testvérei a király életére törtek, a Sárkánylovag volt az aki megmentette fivére életét. Aemon Targaryen, a valaha élt legnagyszerűbb lovag, testvére védelmében halt meg, de a király még ekkor sem méltatta emlékét. Naerys királyné pedig a következő évben hunyt el gyermekágyi lázban.
Testvérei haláláva legnagyobb ellenlábasa fia, Daeron lett. Heves vitáktól és rágalmazásoktól volt hangos a Vörös Erőd. Apa és fia közötti ellentét akkor éleződött ki leginkább, mikor a király nem a fiának adományozta a valyriai acélból készült Blackfyre kardot, a Hódító Aegon pallosát, hanem fattyának, az ekkor 12 éves Daemonnak. E tettével elismerte őt természetes fiának. Illő házasságot is megszervezett neki: Tyrosh városának egy arkhónjának lányát, Rohanne-t ígérték neki, bár Daemon nem erre vágyott, hanem féltestvérére Daenerysre, de ezt sem a király, sem a herceg nem hagyta jóvá. Daeron herceg nem nézte jó szemmel azt sem, hogy apja a megfelelő összegek vagy hízelgések ellenében tisztségeket és birtokokat adományoz el. Őrültségnek vélte továbbá, hogy apja sárkányok építésére szólította fel a piromantákat, melyekkel Dorne ellen akart vonulni. A fa és vas szerkezet egy pumpa segítségével lövelte ki a futótüzet, azonban az egyik már a Királyerdőben kigyulladt és az erdő egynegyedével együtt több százan meghaltak.
A méltatlan uralkodásnak végül H.u. 184-ben ért véget. Az ormótlanul meghízott király teste annyira eltespedt, hogy nem tudták már megmozdítani sem. A teste rohadni kezdett, bőre alatt férgek szaporodtak. Mindenki azt hitte, hogy a gyötrelmes éveknek hamarosan vége szakad, de Aegon halálos ágyán még egyszer megkavarta Westeros amúgy sem álló vizét: törvényesítette az össes házasságon kívül született gyermekét. Közülük a Nagy Fattyak a következők: Vizes Daemon, Folyami Aegor, Folyami Mya, Folyami Gwenys, Folyami Brynden és Shiera (Tűz és Jég Világa, 95-97).
II. Jó Daeron Targaryen (H.u. 184-209)
Daeron Targaryen a tizenkettedik királyként ült fel a Vastrónra, IV. Aegon legidősebb fiaként. Míg Baelor király uralkodása alatt feleségül vette a dorne-i Myriah Martell-t, aki hamarosan (H.u. 170) megszülte neki elsőszülött fiát, Baelort.
Amikor apja, IV. Aegonként a trónra került ő lett a Vastrón trónörököse. Felnőve nem nézte jó szemmel, apja uralkodási habitusát, és többször ellenállást tanúsított ellene. Keath mester írása, a Négy király élete, arról regél, hogy Aegon király terjesztette el azt a pletykát, hogy Daeron nem az ő fia, hanem felesége, Naerys királyné, és Aemon herceg, a Sárkánylovag titkos nászából született, csak azért hogy népszerűségét elveszítse. Apja halálát követően Daeron Királyvárba ment, ahol királlyá koronáztatta magát apja koronájával, hogy véget vessen minden kétségnek és pletykának. Kicserélte a Kistanács tagjait saját, bölcs tanácsadóira, egy év alatt felszámolta a Városi Őrség korrupt tagjait. Bár nem vonhatta vissza apja utolsó cselekedetét, miszerint elismerte összes fattyát, de tiszteletre méltóan bánt velük.
Két éves tárgyalást folytatott sógorával, Maron Martellel, annak érdekében, hogy Dorne-t a Hét Királysághoz tudja csatolni. Maron elvette Daeron húgát, Daenerys hercegnőt 188-ban, és egy évvel később Dorne Hercege hűséget esküdött a Vastrónnak. A király és a herceg együtt lovagolt át a Nagy Szentélybe, ahol koszúrt helyeztek el Áldott Baelor szobránál. Ünnepélyes pillanat volt, a Birodalom teljessé vált, ahogy azt a Hódító megálmodta, és amiért Baelor király annyi mindent tett. Daeron fennhangon jelentette be: „Baelor, a munkád bevégeztetett”. A békét megünnepelendő Daeron egy pompás palotát épített a Dorne-i Határividéken, ami a Nyárodú nevet kapta. S Maron Martell is építkezésekbe kezdett, hogy a szépséges Daenerysnek a kedvében járjon: így épült meg a Vízkertek a hercegi család gyönyörű palotája.
Daeron jártas volt a tudományokban, és a diplomáciában, de nem született harcosnak. Ellenben fiai ügyesen forgatták a fegyvereket: idősebb fia, hamarosan a Dárdatörő Baelor nevet viselte, és Maekar is kitűnő harcos volt. Baelor mégsem lett a nép kedvence, mert fekete hajjal született és úgy vélték több benne a „dorne-i vér”, mint a királyi. Figyelmük azonban megakadt Daemon Blackfyre-en, aki olyan testi adotságokkal rendelkezett, hogy az egyszerű emberek már félistenként tekintettek rá, oldalán pedig ott lógott a Hódító valyriai pengéje, a Blackfyre (Tűz és Jég Világa, 100-101).
Daemon Blackfyre időközben hatalmas harcossá nőtte ki magát, akit maga a Tűzgolyó, Ser Quentyn Ball tanított. Egy tyroshi hölgyet, Rohanne-t vett feleségül, aki ikreket szület neki, Aegont és Aemont H.u. 184-ben, a későbbiekben pedig hat fiúgyermekkel és legalább két leánnyal gyarapodott a családjuk (A rejtélyes lovag). Mégis a dalnokok azt beszélik, hogy Daemon és Daenerys, aki most már Dorne Hercegnője volt szerették egymást (Tűz és Jég Világa, 101).
Nem volt egyetlen incidens, sem más, ami kirobbantotta volna a lázadást. A magok (Aegon király végakarata, a pletykák Baelor hercegről, a Daemon oldalán logó Blackfyre) apránként szökkentek szárba, noha Daemont többször is megkeresték, hogy kezdjen lázadásba. Legfőbb felbújtója féltestvére, Folyami Aegor, Keserűacél, akinek nemcsak a pengéje volt keserű, hanem a mérge is, amit Daemon fülébe csepegtetett. A sokévi bíztatás végül elérte célját, bár úgy tűnik Daemon elhamarkodottan cselekedett, mert a lázadás már azelőtt a király fülébe jutott, mielőtt kibontakozott volna. Azonban mielőtt a Királyi Testőrség letartóztatta volna a fiút, az megszökött Quentyn Ball segítségével. Így vette kezdetét az első Blackfyre-felkelés H.u. 196-ban. A lázadók megcserélték a Targaryen-címer hagyományos színeit, és vörös alapon fekete sárkányos lobogóval vonultak háborúba. Számos csatát vívtak a Völgyben, a Nyugatvidéken és Folyóvidéken is (Tűz és Jég Világa, 102).
Ser Quentyn Ball a Nyugatvidéket támadta, megölte Lord Leffordot Lannisrév kapuinál, majd legyőzte Lord Damon Lannistert is. Később a Mander egy gázlójánál megölte Lady Penrose fiait, kivéve a legfiatalabbat, akit megkímél, hogy a hölgy kedvében járhasson. A Síkvidéken Lord Leo Tyrell küzdött bátran a Targaryenek oldalán. Érződött a levegőben, hogy hamarosan megvívják a mindent eldöntő csatát. A lázadók pártján álló Lord Bracken éppen ezért átkelt a Keskeny-tengeren, hogy zsoldosokat béreljen, de egy vihar miatt visszatérése a tervezettnél később valósult meg (A rejtélyes lovag). A két sereg egy mezőn találkozott. Daemon seregének balját Lord Costayne, a jobbját Lord Shawney vezette Folyami Aegorral. Daeron legfőbb támogatója, Lord Leo Tyrell azonban nem ért oda seregével. Daeron megállíthatatlannak tűnt, a dalnokok azt mondják aznap maga volt a Harcos. Darabokra szaggatta Arryn nagyúr előhadát, megölte vad Wyl Waynwoodot, és órákon keresztül harcolt Ser Gwayne Corbray-jel, a Királyi Testőrség lovagjával. Mind a ketten valyriai acéllal küzdöttek, és úgy beszélik, hogy amikor a Blackfyre és a Magányos Hölgy összecsaptak az acél mintha énekelt és sikoltott volna egyszerre. Mikor azonban a küzdelem során megvakította a lovagot, megparancsolta egy Vörösagyar nevet viselő harcosnak, hogy vigye a sérültet a mestereihez. Itt követte el a végzetesnek bizonyuló hibát. Ugyanis a király oldalán harcoló Folyami Brynden, a Vérholló és harcosai a Hollófogak időközben elfoglalták a Könnyező-gerincet, Brynden a hegyről meglátta Daemont és a fiait. Mágiával átitatott nyilakkal kezdtek rájuk lőni, egy ilyen nyíl okozta Daemon idősebb fiának, Aegonnak halálát. Az apa nem hagyta ott haldokló fiát, így hét nyílvessző találta el. Az ifjabb gyermek Aemon felkapta a Blackfyre-t ugyan, de a Vérholló vele is végzett. Így távozott a Fekete Sárkány, a fiaival együtt (A rejtélyes lovag).
A vezérük halálával a lázadók menekülni kezdtek, amíg Keserűacél összevonta Daemon szétszéledt haderejét és vad rohamba kezdett. A harc közben magával Vérhollóval küzdött, akit megvakított fél szemére. A csata akkor ért véget, mikor Dárdatörő Baelor herceg a lázadók háta mögött megérkezett egy seregnyi viharúrral és dorne-i harcossal, és elpusztították a lázadók csapatát. Több mint tízezer ember lelte azon a névtelen mezőn a halálát Daemon hiúsága miatt. A mezőt azóta Vörösfű mezejének nevezik. Daeron király kegyetlenül leckéztette meg a lázadó urakat: számos urat megfosztott földjeiktől, székhelyétől, jogaiktól és mindenkitől túszokat követelt. Azonban Daemon Blackfyre életben maradt fiai Keserűacél társaságában Tyroshra menekültek (Tűz és Jég Világa, 112).
A háborút követően az élet mintha visszazökkent volna a régi kerékvágásba. H.u. 209-ben Hamugázló városában lovagi tornát rendeztek. Azonban egy szerencsétlen félreértés miatt Baelor koronaherceg egy jelentéktelen kóbor lovag oldalán részt vett a Hetek próbáján, és halálos ütést kapott a fejére tulajdon fivérétől, Maekartól (A kóbor lovag). A birodalom még magához sem tért a herceg halála okozta gyászból, már is újabb ellenséggel találta magát szembe, ami ellen semmilyen fegyver nem használt: a Nagy Tavaszi Járvány. A betegség több tízezer ember halálát okoza a Hét Királyságban, de leginkább a nagyvárosok, mint Lannisrév, Királyvár vagy Óváros voltak érintettek. A betegség akár egy nap alatt is megölte az életerős embereket. Dorne és Arryn Völgye lezárták az utakat és a kikötőket, így érintetlenül átvészelték a járványt. A járvány áldozatai közé tartozik II. Daeron Targaryen király, valamint két örököse, Valarr és Matarys herceg is; a Főseptont, a Leghívebbek harmadát és csaknem az összes királyvári csendes nővért magával ragadta a betegség.