A Sokarcú Isten az Arcnélküli Emberek által tisztelt istenség. Alapítása a nagyméretű valyr rabszolgatartáshoz kötődik. A leigázott népeket a Tizennégy Láng tüzes szívében működő bányákba vitték dolgozni értékes fémekért, vagy drágakövekért. A munka, az elviselhetetlen forróság, a kénszag, ami megperzselte a tüdejüket, kegyetlenné tette életüket. Egy férfi felfigyelt arra, hogy minden ember a maga istenéhez imádkozik: szabadulni akartak, véget akartak vetni fájdalmuknak. Isteneik nem feleltek. Rájött, hogy lehet máshogy nevezik az istenüket, de mindannyian a Halálhoz imádkoznak, s a halál istenének megvannak a maga eszközei; férfiak és nők, akik végrehajtják akaratát. Ő volt az első eszköze. Aznap éjjel átadta a legnyomorultabb rabszolgának az első ajándékát. Megölte őt (Varjak Lakomája, A csatornák macskája).
Braavos alapítását követően megépítették a Fekete és Fehér Házát, ami egyetlen székhelyükként funkcionál a világon. A hit követői fekete és fehér ruhát viselnek, szakrális munkát végeznek a Házban. A szentély fő csarnokában megtalálható az összes halálisten szobra (az Éjszaka Oroszlánja, a Fekete Kecske, Lys Könnyező Úrnője, az Idegen stb.), valamint egy sötét vizű tó, melynek vízét megízlelve fájdalommentes halál lesz osztályrésze az ezt keresőnek (Varjak Lakomája, A csatornák macskája).
A Sokarcú Isten követői úgy vélik, hogy a halál a szenvedés kegyes végét jelenti. Bizonyos összeg fejében társaságuk átadja az ajándékot bárkinek a világon, bár az időt ők szabják meg. Az összeg attól függ, hogy a célpont mennyire jelentős személy, és mennyire védi magát. A gyilkosságot egy elit bérgyilkoscsapat hajtja végre, akiket kiképeznek erre a feladatra. Ők az Arcnélküli Emberek. E kiképzés során érzékszerveik működését élesítik ki, valamint álarcok, személyiségek kitűnő használatával saját identitásukról is kénytelenek lemondani, hogy a végén Senkik legyenek.
Látszólag mágikus képességük van, hiszen arcukat kényük-kedvük képesek változtatni. Valójában azonban, azoknak az arcát, akik szentélyükbe jönnek a halált keresve, gondosan kiképzik és félreteszik az Arcok Csarnokában, és egyfajta maszkként viselik saját arcuk előtt. Amikor egy arcot feltesznek, megvágják saját arcukat, és egy savanyú italt is szükséges meginni. Az arc feltételekor rántás érezhető, és a száraz maszkot hamarosan átjárja a viselője sebéből sarjadó vér, és élettelivé válik. E folyamat az egész szervezetre hatást gyakorol: a szív hevesebben ver, légszomj jelentkezik, olykor szédülés kíséretében. Az arc viselése közben a arc tulajdonosának emlékei is felelevenednek, leginkább álom során (Sárkányok Tánca, A csúf kislány).
Egy nemes-valyr nyelvű mondást társítanak a valláshoz, Valar Morghulis (Minden embernek meg kell halnia), amire a válaszformula is létezik, Valar Dohaeris (Minden embernek szolgálnia kell).