A világ kezdetének időpontját senki nem tudja megmondani teljes bizonyossággal. Az idők kezdetén a keleti földeket, melyet később Essos néven emlegetnek számos primitív nép lakta, de az ősi Westeros csupán az erdő gyermekeinek és az óriásoknak adott otthont. E két faj mára már eltűnt, de számos monda és legenda beszél róluk.
Úgy tudjuk, hogy az óriások 10-12 láb magasra is meg tudtak nőni. Hatalmas testüket vastag, hosszú szőr fedte, ami csípőtől lefelé még sűrűbb volt. Arcuk lapos, szemük keskeny és ezért látásuk rossz volt. Hatalmas testi erővel rendelkeztek, de elméjük nem volt éles. Nem értettek sem a földműveléshez, sem a fém megmunkálásához; barlangokban laktak, vagy fák alatt, a nagyobb távokat pedig mammutok hátán tették meg. Bár nem volt királyuk a nagy harcosokat általános tiszteletben tartották. Az óriások a régi nyelvet használják a kommunikációhoz (Kardok Vihara, Jon II).
Az erdő gyermekei, vagy ahogy még nevezik őket, a gyermekek egy titokzatos nem emberi faj. Az óriások az ősi nyelven woh dak nag gramnak (kis mókusemberek) nevezik őket, utalva alacsony termetükre, barnás árnyalatú bőrükre, nagy fülükre. Különleges aranyszínű szemükben hosszúkás pupilla húzódik. Ők saját magukat az igaz nyelven úgy nevezik meg, azok akik a föld dalát éneklik. Kezük négy ujján fekete karmok nőttek. Ők sem használták a fémeket, nem szőttek ruhákat, és nem építettek városokat; a földből éltek, kő szerszámokat használtak, növényi alapú ruhákat hordtak; barlangokban, és cölöpkunyhókban éltek. Kiválóan értettek azonban az obszidián megmunkálásához. Néhány legenda arról számol be, hogy a gyermekek közül egyesek egy ritka természetfeletti erővel rendelkeztek: ők voltak a zöldlátók. A zöldálmok profetikus álmok, melyeket szimbolikus jelentésű képek és metaforák töltenek meg (Sárkányok Tánca, Bran III). Néhány mester úgy véli a zöldlátás nem mágikus képesség, csupán a tudás egy másik fajtája. Bármi is legyen ez mögött, a gyermekek nem csak beszélni tudtak az állatokkal, de bőrváltóik képesek voltak az elméjüket összeolvasztani egy-egy vadállattal és irányítani azt, látni annak szemével. Ezek a zöldlátók voltak – egyfajta sámánként – a közösségek irányítói. A kövek, a föld és a fák névtelen isteneit tisztelték. Hitük központi elemei a varsafák voltak. A csontfehér törzsű és vöröslombú fákba a gyermekek arcokat faragtak, kitüntetve ezeket a többi közül – ezek lettek a szívfák. Azt beszélik a zöldlátóik a fák szemén keresztül is őrködtek a világ rendje felett.
H.e. 12.000 – 8.000 évvel ezelőtt egy ismeretlen eredetű nagy népmozgás következében nagyszámú ember kelt át az Essos és Westeros között húzódó keskeny földsávon. Az Első Király átvezette népét, ő volt az emberek királyainak sorában az első. Míg egyesek úgy tartják, hogy maga Zöldkezű Garth vezette át az Elsőket a Karon (A Tűz és Jég Világa, 207), addig a Dustin-ház állítása szerint ők az Első Király vérvonalának leszármazottai. A hagyomány szerint a Hantvégben található Nagyhantot, mely az Első Király földi maradványait tartalmazza, olyan átok védi, ami elszívja a Király kihívójának életerejét.
A mai Dorne-ból kiindulva az Elsők egyre nagyobb területen vetették meg lábukat (A Tűz és Jég Világa, 135). A szárazföldi hódítások mellett a közeli szigetekre is áthajóztak. Amikor először léptek Ó-Wyk partjára megtalálták a Tengerkő Trónust. Az olajosan fénylő fekete kőből készült, kraken alakú trón léte azt feltételezi, hogy Westerost egy ismeretlen harmadik faj is lakta, de mind eredetük, mind eltűnésük, a mai napig megoldatlan rejtély (A Tűz és Jég Világa, 175). Az Elsők magukkal hozták a földművelés tudományát, és értettek a bronzművességhez is. Hódításuk során kőerődöket, falvakat igyekeztek emelni, és ennek során kivágták a szent varsafákat is. Ezzel pedig kivívták az gyermekek haragját. Évszázadokig tartó háború tört ki a két faj között. Bár a gyermekek mágiát is tudtak alkalmazni, alulmaradtak a magasabb, erősebb fegyvereket viselő emberekkel szemben. Egy bizonyos ponton a zöldlátók az istenek segítségét kérték, hogy a Vizek Pörölyével emeljék meg a tenger vízszintjét, és törjék el a kontinenseket összekötő szárazföldi hidat. Legalábbis a legenda így szól. Tudósok éghajlati változással magyarázzák azt, hogy Dorne Karja eltörött. Bárhogy is történt, az Elsők már megvetették a lábukat Westeroson, és a gyermekek egyre északabbra szorultak. A Cailin-árokban található erődítményt H.e. 10.000 körül építhették az emberek. A háború során a gyermekek elfoglalták, és felmászva a legmagasabb toronyba – melyet azóta is a Gyermekek Tornyának neveznek – ismét a Vizek Pörölyét hívták segítségül, bízva abban, hogy Westeros északi és déli részét a Nyaknál kettéválaszthatják. Azonban valami félresikerült, és csak annyira sikerült elárasztani a Nyakat, hogy létrejöjjön a térségre ma is jellemző mocsaras terület (Sárkányok Tánca, Bűzös II., A Tűz és Jég Világa, 8).
Az évszázadokig tartó háborúskodás végén mind a két fél hatalmas veszteségeket tudhatott maga mögött. Míg végül belátták, itt az ideje békét kötni. Istenszem tavának közepén található szigeten jött létre az Egyezség. A szigeten található összes varsafába arcot véstek a gyermekek, hogy az istenek tanúi legyenek a megegyezésnek. Innen ered a sziget későbbi neve: Arcok Szigete. A gyermekek lemondtak a földekről, cserébe az emberek meghagyták nekik az összes erdőséget. Így az emberek végül letelepedhettek a partokon, fennsíkokon, a tisztásokon és a hegységekben. Továbbá esküvel fogadták, hogy soha nem vágnak ki több varsafát. Ezenfelül megalapították a zöld emberek rendjét, akiknek feladata a Sziget védelmének biztosítása, és a varsafák gondozása (Trónok Harca, Bran VII; A Tűz és Jég Világa, 8-9).
Az Egyezség megkötésével véget ért a Hajnalkor, és megkezdődött a Hősök Kora.
Az Essos belsejét kitevő füves pusztákon ekkor a legendás Halászkirálynők uralkodtak úszó palotáikból az Ezüst-tenger partjait övező vidéken (e tó mára már összezsugorodott, csupán néhány kisebb tó jelöli egykori helyét). A bölcs uralkodónők köztiszteletben álltak, még a szomszédos birodalmakból is tanácsért járultak eléjük. Egyes feltevések szerint innen származnak nemcsak az Első Emberek (A Tűz és Jég Világa, 287), hanem a puszták későbbi lakói, a Magas Emberek (Tagaez Fen) is. Hatalmuk teljén, úgy tartják, hogy a Sarne folyó teljes hosszán valamint az egykori Ezüst-tenger felett is uralkodtak. Ezért Westeroson csak sarnoriakként említik őket. Mitikus királyuk, Huzhor Amai az utolsó Halászkirálynő leszármazottja volt, és a környező királyságok (a cymmerek hegyi királysága, a hosszú lábú gippek és a zogorák) lányait vette feleségül. Idővel hatalmas és pompás városokat építettek: Magas Tornyú Sarnath, Kasath a Karavánok Városa, Sathar a Vízesésváros, Sallosh a Tudósok Városa, de ez már egy következő történet. (A Tűz és Jég Világa, 287-288).
Yandel mester számításai szerint Yi Ti nemzete és civilizációja az emberiség első birodalmai között tartható számon, egyidős lehetett a Halászkirálynők uralkodásával. A Csontokon túli távoli birodalmat a Jáde-tenger öleli dél felől közre. Yi Ti későbbi Aranybirodalma a történelem előtti időkben alakulhatott (A Tűz és Jég Világa, 302).
Essos délkeleti részéről a magas emberek előretörése elől a qaathi nép délre vonult, és új városállamokat hozott létre, melyek közül mára már csak egyetlen város magasodik a Nyár-tenger partján Qarth (A Tűz és Jég Világa, 288).
Az ismert világ legkeletibb csücskében, az Árnyékföldeken, ahol a Hamu-folyó a Jáde-tengerbe ömlik megalapították Asshai, vagy ahogy találóan nevezik még Árnyékmenti Asshai városát. Nem tudni mikor történt mindez, de legendák azt beszélik, hogy már a világ kezdetekor ott állt, és az után is ott fog állni, mikor a világ ideje lejár (A Tűz és Jég Világa, 308).
