Az Ismert Világban a tudomány és a babona kéz a kézben jár. A GYÓGYÍTÁS a népesség életszínvonalában játszik döntő szerepet, és sajnos gyakran függ a beteg társadalmi helyzetétől is. 
A legismertebb rend, ami foglalkozik a gyógyítással a fellegvári mesterek (Trónok Harca, Bran IV), azonban a köznép nem részesülhet a mesterek ápolásában, csak a gazdag házak, vagy a nemesi családok. A nép számára az utazó borbélyok, felcserek, helyi gyógyítók, bábák, füvesemberek (Királyok Csatája, Bran I), vagy erdei boszorkányok jelentették a gyógyulás reményét. A sebeket legtöbbször forró borral tisztítják meg (Kardok Vihara, Jon VI) olykor azonban myri tűz nevű kenőccsel kenik be (Trónok Harca, Arya III). A myri gyógyszernek létezik iható változata, a myri tűzbor, ami megfelelően adagolva jótékony hatást fejt ki az emésztésre (Sárkányok Tánca, Tyrion II). Rothadó seb esetén férgekel tisztítatják meg a fertőzött területet, hiszen a férgek kieszik az elhalt részt (Kardok Vihara, Jaime IX), majd pedig összevarrva a bőrt csalánból, mustárból és penészes kenyérből készítenek rá pakolást (Kardok Vihara, Jon VI). A fájdalom ellen máktejet vagy álombort lehet adni. A máktej, lényegében ópium tartalmú szer, melyet mákvirágból, vagy az éretlen mákgubóból nyernek. Sűrű, fehér színű folyadék – innen a neve. Legtöbbször csak igen erős fájdalom esetén adják. Hatásai között megfigyelhető a hirtelen bekövetkező mély álom (Trónok Harca, Eddard IX), a lázálmok valamint ébredést követően a nehézkes fej (Trónok Harca, Eddard X). Az álombor a mesterek által készített fájdalomcsillapító ital, mint a neve is mutatja mély álomba küldi fogyasztóját (Királyok Csatája, Sansa III). A Holdtea egy különös növénykeverékből készült ital, ami segít megelőzni a terhességet, vagy elhajtani a magzatot, nemkívánt terhesség esetén. Még a Falon túl élő erdei boszorkányok is ismerik a receptet: Baradicskórót, mentát, féregfát, egy kanál mézet és egy csepp csombort tartalmaz (Kardok Vihara, Sansa VII).
Remegő betegség hirtelen tör rá a betegre. Teste görcsbe rándul, tudata elhomályosodik, és egész testében reszketni kezd. A rohamok enyhítése érdekében álombort adnak a betegeknek, és piócákkal tisztítják a vérét, mert úgy vélik, hogy a rossz vér okozza mindezt (Trónok Harca, Catelyn IV). A köszvény szintén felfedezhető a betegségek között, olyan súlyos állapotot is előidézhet, hogy az illető ízületei groteszk módon elvörösödnek és megdagadnak (Varjak Lakomája, Az őrség kapitánya).
Lázak, folyások, de még az egyszerű megfázás is halálos lehet, vagy nagyon legyengítheti a beteg szervezetét megfelelő kezelés nélkül. A vérfolyás a háborúkkal kéz a kézben jár, és legtöbbször halálos kimenetelű (Sárkányok Tánca, Daenerys V). A szajhák pedig sokszor szenvednek himlőtől vagy egyéb nemi betegségektől, melyek ugyan nem halálosak, de szégyenteljesek lehetnek. A Hét Királyság legnagyobb járványa a Nagy Tavaszi Járvány volt a H.u. 209-210 években, ami több tízezer ember halálát okozta birodalom szerte. Leginkább az olyan nagyvárosok volt sújtvam mint Királyvár, Lannisrév és Óváros, de Dorne és az Arrny Völgy megmenekült, ugyanis mindkét tartomány lezárta a bevezető utakat, és Dorne éghajlata amúgy sem kedvezett a nyavalya terjedésének. A járvány nem kímélte a nemesi születésűeket sem: II. Daeron Targaryen király és örökösei, Valarr és Matarys is az áldozatai közé tartozott, csakúgy mint a Fősepton, a Leghívebbek közül hárman, szinte az összes Csendes Nővér Királyvárban (A Felesküdött Kard). Folyami Brynden nagyúr, a Király Segítője elrendelte az összes holtest elégetését a Sárkányveremben futótűz segítségével. A szürke halál kétszer ütötte fel magát az írott történelem során. Elsőként Óvárosra csapott le, és a város lakosságának felének halálát okozta, és a Fellegvár háromnegyede is odaveszett. Quenton Hightower elrendelte a kikötőkben állomásozó összes hajó felégetését, bezáratta a kapukat. Így a betegség csak a városban tudta kidühöngi magát. Ezt követően azonban Hightower nagyurat a túlélők ölték meg, mert népszerűtlenné vált szigorúsága végett (Varjak Lakomája, Jaime I). Néhány évtizeddel később egy braavosi hajó érkezett Pentosba a Jáde-tengerről, és áruival együtt magával hozta a betegséget. Kétezer haláleset után végzett csak a várossal. Így halt meg Illyrio Mopatis felesége, Serra is (Sárkányok Tánca, Tyrion II). Amikor beköszönt a tél, az ún. téli láz is képes megtizedelni az embereket (Tűz és Jég Világa, 83).
Ismeretlen betegségek egész sora sújtja Sothoryos kontinenst. A délen fekvő vad földrész levegője tele van gonosz kórokozókkal: vérláz, zöldláz, édesrodhadás, bronzkobak, vörös halál, szürkehám, barnaláb, féregcsont, tengerészkór, gennyedző szem, sárgaíny fertőzésével sodorja magát veszélybe az ide látogató (Tűz és Jég Világa, 285). De Naath szigetén is különös betegség üti fel a fejét, ami azonban az őslakosokat nem fenyegeti, csak a szigetre merészkedő idegeneket. A betegség lázzal kezdődik, majd fájdalmas izomgörcsök gyötrik a megfertőzöttet. A végső szakaszban vérizzadás következik, és a hús mintha leolvadna a csontokról. Mivel úgy tűnik a szigeten tisztelt pillangók terjesztik, pillangóláznak nevezik (Tűz és Jég Világa, 282).
A szürkehám nevű betegség a beteg húsát merevvé és élettelenné teszi, a bőr repedezetté és pikkelyszerűvé válik, rendszerint fekete és szürke színt ölt magára, és tapintásra olyan mintha kő lenne (Királyok Csatája, Prológus). A legendák szerint, Rhoyne és Valyria utolsó harca során háromszáz sárkány dühe égette semmivé Rhoyne népét. Nagy Garint, a rhoyne-iak vezérét élve fogták el, és visszavitték szülővárosába, és egy aranykalitkába zárták. A harcosokat megölték, a nőket és gyermeket rabszolgáknak vitték el. Garin Rhoyne Anyához imádkozott bosszúért, s az istennő meghallgatta: a folyó minden idők legnagyobb áradásával sodorta el a valyrokat az éjszaka folyamán, s a vízzel valami még szörnyűbb is jött – sűrű, betegséget hozó köd és így jelent meg a földön a szürkehám (Tűz és Jég Világa, 22). A betegséget okozó vírus előnyben részesíti a hideg, nyirkos helyeket. A fertőzést követően leginkább a végtagokon jelentkezik először a betegség, mint például a megfekedett ujjvégek, majd felfelé haladva a testen apránként kőszerűvé változtatja azt. Ha eléri az arcot, gyakran okoz vakságot vagy némaságot a szervek megkövülése miatt. A végső stádium, amikor már a belsőségek kezdenek kövülni, és így leáll a test működése. Az utolsó szakasz akkora fájdalommal jár, hogy a betegek gyakran megőrülnek. Fertőzéslehetőség esetén az illetőnek böködnie kell az ujjvégeit, és ameddig érzi a fájdalmat biztonságban van. Azt beszlik (a mesterek), hogy citromos, mustáros borogatással, valamint perzselően forró fürdővel meg lehet akadályozni a terjedését, mások (a septonok) szerint imával, áldozattal és böjttel (Sárkányok Tánca, Tyrion V).
Mind a Hét Királyságban mind Keleten számos méreg érhető el bárki számára, ha a megfelelő helyen keresik. Noha a mesterek régóta tanulmányozzák a mérgek minőségét és történelmét abban a reményben, hogy felfedezik gyógyító képességüket, a mérgeket elsősorban mégis emberi életek kioltására használják általában. Vannak olyan mérgek, melyeket viszonylag könnyen és olcsón lehet megszerezni. Ilyen például az éjiárny, a démontánc, a farkasfű vagy a porított szürkegomba (Kardok Vihara, Tyrion IX). Noha néhány állat mérgét nehezebb ugyan beszerezni, de még mindig az elterjetebb mérgekhez tartoznak. A totális őrületet okozó, csípős ízű baziliszkus vére (Varjak Lakomája, Csatornák macskája) mellett a mantichora méreg a legnépszerűbb. Bár eredetileg azonnali halált okoz, megfelelő eljárással a méreg sűrűsíthető, és ezáltal hosszú haláltusát eredményezhet, melynek során a testbel lévő erek megfeketednek, a vizlet sűrű lesz a gennytől és a méreg bevitelének helyén a hús lemaródik a testről (Varjak Lakomája, Cersei II).
Léteznek kettős hatású mérgek, melyek megfelelő adagolás mellett gyógyító hatást fejtenek ki. Sok mester a Holteára hatása miatt méregként tekint. De az édesálomból néhány szem csillapítja a heves szívdobogást, megszünteti a kéz remegését, és nyugodttá, erőssé teszi az embert. Egy nagyobb csipetnyi mély és álomtalan alvást biztosít. Három csipet pedig halált okoz. A porállagú méreg íze édes, ezért szokták leginkább süteményekbe tenni, vagy borba keverni (Varjak Lakomája, Csatornák macskája). Ritka és nagyon drága méregnek minősül a Lys könnyei néven ismert szer, melyet a Szabad Városban kervernek ki. Tiszta, íztelen és szagtalan készítmény, így semmilyen nyomot nem hagy. Folyadékban feloldva felemészti az áldozat beleit és gyomrát, így gyomorbetegséget idézve elő okozza a halált (Varjak Lakomája, Csatornák Macskája). Az özvegyvér a színéről kapta a nevét. Alattomos méreg, ugyanis elzárja az áldozat beleit és hólyagját, így az saját mérgeitől eltelítve hal meg (Kardok Vihara, Tyrion VI). A fojtogató szintén a legritkább és legdrágább mérgek között van nyilvántartva. A méreg elkészítése hosszadalmas és költséges: a bíbor növény kizárólag a Jáde-tenger szigetein növekszik. Miután a leveleket leszedték és megérlelték, zöldcitromos, cukros vízben és fűszerekben áztatják. Az így nyert folyadékot hamuva sűrítik, és kikristályosítják. Lys alkimistái, az Arcnélküli Emberek és a westerosi mesterek egyaránt tudják az elkészítés menetét. Hogy mi a növény neve, vagy a kristályé nem tudják a nyugati földrészen, a mérget azonban a fellegvárban fojtogatónak hívják, ugyanis olyan erővel zárja el az áldozat légcsövét, melyre egyetlen marok sem képes, míg végül a halott arca olyan árnyalatot vesz fel, mint a növény melyből a méreg készül (Királyok Csatája, Prológus).
