Aegon Targaryen hódítása olyannyira jelentős eseménynek számít, hogy a történelem évszámait ehhez a ponthoz viszonyítják Westeroson: így megkülönböztethetünk Hódítás utáni (H.u) vagy Hódítás előtti (H.e.) időpontokat. A fordulópont azonban nem a Hódítást megelőző partraszállás jelenti, mint ahogy azt hinnénk, hanem Aegon megkoronázása a háborúk végeztével.
A Targaryen-ház
Ősi valyr családnak számít a Targaryen-ház, nem tartoztak ugyan a legbefolyásosabb, legnagyobb hatalommal bíró negyven család közé, akik Valyria feletti uralomért küzdöttek egymással, de mégis jelentős vagyonnal rendelkeztek. H.e. 114-ben Aenar Targaryen minden vagyonával, családjával és sárkányaival Sárkánykő szigetére költözött, maga mögött hagyva a Valyr-félszigetet. Velük tartottak a Velaryon-ház és a Celtigar-ház tagjai is, előbbi Hullámtörő szigetén, utóbbi a Karom-szigeten építette fel kastélyát.
Valyria végzetét követően közel száz évig keleti érdekeltségük miatt a ház tagjai nem mutattak különösebb érdeklődést Westeros felé. Aenar halálát követően fia, Gaemon Targaryen lett Sárkánykő nagyura, aki feleségül vette nővérét, Daenyst, akinek álma megmentette családját a Végzet karmaiból. Két gyermekük született, Aegon és Elaena, akik összeházasodva biztosították házuk vérének tisztaságát. Őket fiúk Maegon követte a hatalmon, ami halálát követően fivérére Aerysre szállt. Végül három fia Aelyx, Baelon és Daemion került a sziget élére. Daemion fiának, Aerionnak három gyermeke született: egy fiú, Aegon és két lány, Rhaenys és Visenya. Felnőve Aegon mind a két testvérét feleségül vette, Visenyát kötelességből, Rhaenyst szerelemből – legalábbis így beszélik. Ezekben a napokban három sárkány volt a család birtokában: Balerion, a Fekete Iszonyat, aki még Aenarral érkezett Valyriából, és a két ifjabb Vhagar és Meraxes (Tűz és Jég Világa, 32-33).
Westeros
Ekkoriban Westeros hét, egymással időnként háborúban álló, királyságból állt (innen a Hét Királyság elnevezés). Észak fagyos királyságát Torrhen Stark uralta Deresből, a Szikla Királyságát I. Loren Lannister Casterly-hegyből; Síkvidék felett a Gardener-ház uralkodott, nevezetesen IX. Mern Gardener, míg a Hegy és a Völgy Királysága felett az ifjú Ronnel Arryn. A vas-szigeteki Hoare-ház ekkor magáénak tudhatta nemcsak a szigeteket, hanem Folyóvidéket egészen a Feketevíz folyása mentéig és a Cracklaw-fokot is. Királya, a kegyetlenségéről híres Harren Hoare Westeros leghatalmasabb várának felépítésébe kezdett a Istenszem partjainál. A Feketevíztől délre pedig a Durrandon-ház uralkodott a Viharföldek felett élén Argilac Durrandonnal. Dorne idős hercegnője ekkoriban Meria Martell volt.
F
ekete Harrentől leginkább a Viharkirály, Argilac rettegett. Félelmében a Targaryenekhez fordult segítségért, és felajánlotta egyszem, szeretett lányát Aegon nagyúrnak, valamint földeket az Istenszemtől keletre. Aegon visszautasította az ajánlatot, mondván neki már két felesége is van, valamint a felajánlott földek a Hoare-ház tulajdonát képzik, miután elfoglalták azt. Aegon egy másik ajánlattal hozakodott elő: földeket jelölt ki a Massey-kanyartól délkeletre és esküvőt javasolt barátja, és leghűségesebb bajtársa Orys Baratheon és Argella Durrandon között. Gőgös Argilac elutasította, és a hozzá elküldött követ kezét visszaküldte Aegonnak; „csak ezeket a kezeket tudom felajánlani a fattyadnak”, ugyanis azt beszélték, hogy Orys Aegon balkézről született testvére volt.
Aegon összehívta urait: a Velaryionokat Hullámtörőről, a Celtigarokat a Karom-szigetről, és ekkor már magáénak tudhatta Bar Emmon támogatását Sziklaoromról, és a kőtánci Massey-házét is. Ez volt az első alkalom, hogy a tanácskozást követően Aegon és húgai hét napon keresztül imádkoztak a Héthez. Majd hollók reppentek ki a várból, hogy üzenetet vigyenek az összes nagy és kis úrhoz a Hét Királyságban:
„Mától csak egyetlen király lesz Westeroson. Azok, akik fejet hajtanak a Targaryen-házi Aegon előtt, megtarthatják földjeiket és címeiket. Ám azok, akik fegyvert ragadnak ellene, megdöntetnek, megaláztatnak és eltiportatnak.”
(Tűz és Jég Világa, 33-34).
A Hódítás (H.e. 2-1)
Aegon és testvérei a Feketevíz torkolatánál szálltak partot, ahol három erdővel borított domb törte meg a tájat. A legmagasabb dombon hamarosan építkezések kezdődtek, és hamarjában faépületek és cölöpkerítés vette kerül. Majd kezdetét vette a Hódítás.
- Rosby ellen Rhaenys vonult az aranyszemű Meraxes hátán. A város ura összecsapás nélkül megadta magát.
- Stokeworth ugyan számszeríjjakkal támadt az ellenük vonuló Visenyára, de Vhagar tüze meggyőzte őket harcuk értelmetlenségéről.
- Alkonyvölgy Darklyn nagyura, és a szűztavi Mooton nagyúr szövetkezett egymással, és egyesített erővel vonultak a hódítók ellen, nagyjából háromezer emberrel. A Targaryen gyalogságot Orys Baratheon vezette, míg Aegon felülről lepte meg az ellenséget a Fekete Iszonyat hátán. A hadakozó urak halálát követően fiaik térdet hajtottak Aegon előtt.
Miután így a Feketevíz mindkét partján biztosította magát Aegon Targaryen fogadta a legyőzött urakat, és biztosította őket hatalmukban és rangjukban egyaránt. Ezzel párhuzamosan pedig megalakult az első Kistanács: Daemon Velaryon lett a hajómester; Triston Massey a törvénymester, Crispian Celtigar a pénzmester és Orys Baratheon pedig „pajzsom, vitézem és erős jobb kezem”, és ezzel ő lett a Király Segítője (Hand of the King). Aegon Targaryen pedig követve a westerosi hagyományokat, lobogót választott magának: fekete alapon háromfejű, vörös sárkány.
Időközben a hét uralkodó megkezdte saját játszmájukat. Fekete Harren és Gőgös Argilac zászlóik alá szólították hadseregüket, Mern Gardener Loren Lannisterrel szövetkezett. Az idős Meria Martell hajlandó lett volna Aegon oldalán a Viharvidék ellen vonulni, de mint egyenrangú partner és nem alattvaló, az ifjú Ronnel Arryn pedig, aki helyett anyja, Sharra uralkodott régenskirálynőként, levelében szövetséget ajánlott, de magának követelte a Zöld Ágtól keletre eső területeket. Torrhen Stark is tanácsba hívta hűbéreseit.
Aegon Targaryen ezt követően háromfelé osztotta a seregét. Orys Baratheon Rhaenys és Meraxes kíséretében Viharvég ellen vonult, Daemon Velaryon a flottával, valamint Visenya királyné és Vhagar támogatásával Sirályváros felé vette az irányt, Aegon maga Fekete Harren új várát, Harrenhalt nézte ki magának.
- Amikor Aegon serege elérte az Istenszem dél partjait, meglepetésszerű támadással találkozott. Bár a Nádasok Csatája során sikerült győzelmet aratniuk, Fekete Harren fiai hangtalanul leeveztek a tavon és rajtaütöttek a sereg hátvédjén. A Jajgató Füzek csatájában Aegon alulmaradt. Miközben a győztes sereg visszafelé evezett a tavon, Balerion a hajnal sugaraival együtt lecsapott rájuk és lángtengerré változtatta a békés tavat. Fekete Harren fiai tűzhalált haltak.
- Orys Baratheon ahogy átkelt a Folyóvízen heves támadással találta magát szemben. A Durrandon-ház zászlóhordozói, név szerint az Errol, a Fell és a Buckler-házak seregei váratlanul csaptak le a Targaryen-seregre, és több mint ezer ember mészároltak le, majd bemenekültek a sűrű erdőbe. Rhaenys királynő Meraxes hátán felperzselte a fákat, mire a Fell és Buckler nagyurak visszamenekültek saját kastélyukba, Errol nagyúr azonban elesett.
Mikor Daemon Velaryon a flottával elérte Sirályvárost az Arryn-flottával találta szemben magát, akit tucatnyi braavosi hadihajó is támogatott, és győzelmet arattak első körben. A harcok során Daemon is életét vesztette, és a Targaryen-flotta egyharmada megsemmisült. Ekkor lépett közbe Visenya királyné, aki lángba borította az ellenséges hajókat.
E harcok hírére kalózok a Lépőkövekről fosztogatásba kezdtek a Viharföldek partjai mentén, a Vörös-hegységből dorne-i rablóbandák tarolták le a déli földjeit Argilac királynak, míg Ronnel Arrynnak egy nővérszigeteki lázadással is foglalkoznia kellett.
Aegon Targaryen serege eközben megérkezett Harrenhal elé. A sereg vonulásának hírére a zúgói Edmyn Tully fellázadt a kegyetlen Harren Hoare ellen, várára kitűzte a vörös sárkányos lobogókat, és maga mellé állított más folyami urakat is, mint a Blackwoodokat, a Mallistereket, a Vance-eket, a Brackeneket, a Pipereket, és a Freyeket. Seregeik Aegon oldalára álltak, így Fekete Harren számára egyetlen megoldásként az tűnt, ha bezárkózik hatalmas várába. Aegon békét ajánlott neki, és a Vas-szigetek feletti uralkodás lehetőségét, de Harren köpött az ajánlatra, mert várát semmilyen sereg nem volt képes bevenni. Aegon ekkor felszállt Balerion hátára, és a várat sárkánytűzzel kezdte el ostromolni. Minden, ami éghető másodpercek alatt lángra kapott és elhamvadt, míg a masszív kövek is elolvadtak a hőségtől. Harren az utolsó életben maradt fiaival együtt halt meg a tűzben, és így kihalt a Hoare-ház. Aegon Targaryen megjutalmazta az ifjú Edmyn Tullyt, és kinevezte Zúgó urává, és a Három Folyó Legfelsőbb Urává. Mikor a vár biztonságosan megközelíthetővé vált, Aegon a legyőzöttek kardját összegyűjtette és Aegonvárba küldte.
Fekete Harren pusztulása eljutott Viharvégbe, Gőgös Argilac el akarta kerülni ezt a szörnyű véget, ezért idős kora ellenére kardot ragadott, hogy nyílt színen nézzen szembe az ellenséggel. A csata napján kiadós esőzés vette kezdetét heves széllökések közepette. Így vette kezdetét az Utolsó Vihar néven elhíresült csata. A déltől késő estig tartó véres küzdelem a Viharkirálynak kedvezett, mert a sárkány nem tudott felszállni a nagy szélbe. Bár a Durrandon-ház lovasai a sár miatt nem igazán tudtak támadni – noha háromszor is megpróbálták -, a lándzsásaikkal váratlanul tudtak a Targaryen-seregre törni, mert azokat elvakította az eső, íjászaik pedig tehetetlenek voltak, mert a fegyvere idege nedves volt. A végső roham azonban elért Meraxeshez, aki még így a földön is hatalmas erővel bírt. Tüze végzett az ellenséges sereg jó részével, és maga Argilac király is lezuhant lováról, bár tovább küzdött. Míg végül Orys Baratheon és Argilac Durrandon összetalálkozott a csatamezőn, ami az öreg halálához vezetett. Átkokkal a száján halt meg. Argella Durrandon apja halálhírére eltorlaszolta a kapukat, és már félő volt, hogy Viharvég is Harrenhal sorsára jut, amikor a vár védői fellázadtak úrnőjük ellen: kipeckelt szájjal, meztelenül adták át őt Orys Baratheonnak. A nemes férfi megszabadította a hölgyet köteleitől, saját köpenyét terítette rá, majd beszámolt neki apja hősiességéről. A halott király iránti tiszteletből felvette annak címerét (koronás szarvas), és feleségül vette lányát. Ezzel pedig megalapozta a Baratheon-házat.
A Hoare és a Durrandon-házak pusztulása egyértelművé tette Aegon Targaryen szándékát. A völgybeli Sharra régenskirálynő Sasfészek bevehetetlen várába menekült, a Starkok pedig összehívták lobogóikat. Égikert és Casterly-hegy szövetsége pedig Aranyliget-vár falai alatt egyesült. Ez volt a legnagyobb sereg, amit valaha is láttak Westeros földjén, ötvenezer főt számlált, és ennek nagyjából egytizedét lovasság alkotta. Visenya és Rhaenys Kőszentély városa mellett csatlakoztak Aegon seregéhez.
Aegon serege ötöde volt a két ellenséges király seregének, ráadásul ennek nagyobb része csak frissen állt át az oldalára, és nem bizonyította még hűségét. A két sereg végül a Feketevíztől délre eső nyílt mezőkön csapott össze, ahol mindenütt az aszály nyomait lehetett látni. Mern király vezette a fősereget, fia kapta meg az élen haladókat, Loren király a jobbszárnyat, míg Oakheart úr a balt. Terveik szerint körbefogták volna a Targaryen-sereget és a lovagok és nemesek alkotta páncélos ütőerővel, a „vasököllel” zúzták volna szét a sereget. A Targaryen-sereg élén Jon Mooton állt. Csata közben Aegon és testvérei tűzzel próbálták visszaszorítani a túlerőt, de a szárazság miatt minden hirtelen lángra kapott. A tűz poklából menekülni próbálókkal Mooton emberei végeztek. Ez volt a Tűz Mezeje. Több mint ötezren lelték itt halálukat, köztük Mern Király és fiai, fivérei és unokatestvérei. Ezzel pedig kihalt az ősi múltra visszatekintő Gardener-ház. A Targaryenek kevesebb mint száz emberüket veszítették csupán. Az itt elesettek kardját is összegyűjtötték és Aegonvárba vitték. 
Loren Lannister másnap térdet hajtott, és megmaradt Casterly-hegy ura és Nyugat Őrzője. Aegon ekkor Égikert felé vonult, ahol a király intézője Harlen Tyrell átadta a város kulcsait a hódítónak, mindennemű harc nélkül. Cserébe Aegon megtette őt a Mander Legfelsőbb Urának, és Dél Őrzőjének.
- Torrhen Stark ezidőben ért a Nyak területére. Amikor Aegon Targaryen ezt megtudta teljes seregével a Három Folyó felé vonult. Amikor az északiak szembe néztek a másfélszer nagyobb sereggel, és a három sárkánnyal, tudván, hogy majdnem minden déli királyság elesett, Torrhen Stark letette a Tél Királyainak ősi koronáját, térdet hajtott Aegon előtt, aki Deres Urának és Észak Őrzőjének nevezte ki őt ezt követően. A begyűjtött kardokat pedig Aegonvárba vitette.
A Targaryenek ismét külön váltak. Aegon Óváros felé indult, Visenya az Arryn-völgybe, Rhaenys pedig Napdárdába.
Sharra Arryn a bevehetetlen Sasfészek várát megerősítette: nemcsak a Véres Kaput zsúfolta tele katonákkal, de Kő, Hó és Ég erődítményeit is. A nagy hadsereget alkotó katonák tehetetlenül nézték végig, ahogy Visenya Vhagar hátán leszáll Sasfészek udvarán. Az ifjú Ronnal Arryn gyermeki rajongással tette fel anyjának a kérdést: – Anya, elmehetek repülni a hölggyel? A két nő egymásra mosolygott, és mindenféle összecsapás, vagy vita nélküli Sharra átadta a három koronát, majd mosolyogva nézte végig, ahogy fia háromszor kerüli meg a sárkány hátán az Óriás Lándzsáját.- Rhaenys Targaryen hiába repült végig Dorne városain, vagy csak az üres utcákat találta ott, vagy legfeljebb öregeket. Minden elhagyatott volt. Napdárdában, a Martellek székhelyén várta őt a nyolcvanéves Meria Martell. Idős kora miatt elhízott volt, látását elveszítette már régen, fejét csak néhány szál haj koronázta. Meria felhívta a királynő figyelmét arra, hogy Done-nak nincs királya, még akkor sem ha tűzzel és vérrel jönnek el ide. Majd felelevenítette a déli királyság jelmondatát „meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik”, és hozzátette: „Ez Dorne. itt nem látnak szívesen. Csakis saját felelősségedre gyere vissza ide”. Rhaenys ezzel elment, és Dorne meghódítatlan maradt.
- Aegon pedig elérkezett az ekkor Westeros legnagyobb városának számított Óvárosba, amit a Hightower-ház uralt, és egyben ez volt a Hét Hitének központja, itt állt ugyanis a Csillagszentély. Amikor Aegon partra szállt a Feketevíz torkolatánál a fősepton hét napra bezárkózott a szentélybe és az istenek útmutatásáért fohászkodott. Azzal a sugallattal lépett ki a szentélyből, hogy a civilizáció érdekében térdet kell hajtani a hódítónak. Manfred Hightower nyitott kapukkal fogadta az érkező Aegont. Három nappal később pedig Őszentsége hét olajjal megkenve Aegont királlyá koronázta a Csillagszentélyben. Ő lett Aegon, aki első e néven, az andalok, a rhoyne-iak és az Elsők királyáa, a Hét Királyság Ura és a Birodalom Védelmezője. Aegon pedig új városába helyezte székhelyét, amit átnevezett Aegonvárról Királyvárra (King’s Landing), hogy örökké őrizze partraszállásának emlékét (Táz és Jég Világa, 35-45).
