A Birtok Essos teljes nyugati felét a hatalmába kerítette, és megalapította legnyugatibb helyőrségét, Sárkánykőt Westeros partján.
Tizenkét évvel a Végzetet megelőzően, Aenar Targaryen lánya, Daenys álmot látott, ami Valyria pusztulását jövendölte meg. Álmodó Daenys próféciájának hatására apja elhagyta Valyriát családja, öt sárkány és szövetségesei a Velaryon és Celtigar házak társaságában Sárkánykőre költözött (Tűz és Jég Világa, 32).
A Végzet váratlanul sújtott le a Birtokra. Ezen a végzetes napon minden hegy 500 mérföldes körzetben meghasadt hamuval, füsttel és tűzzel töltve meg a levegőt. Oly hevesen tombolt, hogy még a levegőben szárnyaló sárkányokat is elemésztette a tűz. A félsziget darabokra hasadt, és elnyelte az egykor virágzó városokat. A keletkezett hasadékba tombolva zúdult a tenger, és létrejött a Füst-tenger. A vörös felhők sárkányüveget és fekete démonvérszerű esőt öntöttek magukból. A közeli Cédrusok-szigetén óriási hullám söpört végig férfiak, nők és gyermeket százezreit ragadva magával. A világ leghatalmasabb birodalma egy nap alatt omlott szét: mágiájuk, tudásuk és írott történelmük kihalt a valyr néppel együtt. Azt beszélik, hogy a Tizennégy Láng egyszerre tört ki, de azt is mesélik, hogy a vulkánok hatalmát eddig mágiával féken tartók ereje fogyatkozott meg, és szabadult el a természet ereje (Sárkányok Tánca, Tyrion VIII).
A pusztulást követően a kolóniákon és a meghódított földterületeken káosz tört ki. Valyria városai függetlennek nyilvánították magukat, létrehozva a Szabad Városokat Essos nyugati partján, majd rögtön ölre mentek egymással.
A qaathi nép városállamai körül a föld sivatagosodni kezdett a katasztrófa utóhatásaként megváltozott éghajlat miatt. Civilizációjuk a pusztulás szélén állt, mikor a Birtok összeomlott. A túlélés reményét egy nomád nép megjelenése zúzta porrá. A káoszt kihasználva a Csontokon túlról egy lovas nép tódult az Essos középső területét alkotó füves pusztára. A dothrakik meghódították Sarnor és Ifequevron királyságait, és Ib kolóniáit az északi partokon, de fosztogattak a ghisi és qaathi területeken is. A Vörös Sivatagban a mai napig kísértenek e vrosok romjai (Tűz és Jég Világa, 288-289).
A Vér Évszázadának vége felé, Volantis meghódította Lys és Myr városát, majd Tyrosh felé vonult. A város segítségre sietett Pentos és szövetségesei Argilac Durrandon Viharkirály, és Aegon Targaryen Balerion hátán. Nemcsak Tyrosh függetlenségét védték meg, hanem Lys és Myr is visszakapta a szabadságát, és azok a területek, amelyekért a háború kitört, a mai napig Vitatott Földekként ismeretesek. Volantisban a Tigrisek – akik a hódítást szorgalmazták – pártja elvesztette hatalmát és a békepárti Elefántok kerültek hatalomra (Tűz és Jég Világa, 264-265).
Valyria bukását követően néhány rabszolga-öbölbeli város függetlennek kiáltotta ki magát, és úgy tettek, mintha Ó-Ghis utódai lettek volna. Ezek a városok „úgy tapadnak a Rabszolga-öbölre, mint varas sebek az ember testére.” Újjászervezték a rabszolga-kereskedelmet holott egykor ők voltak azok, akiket ha kellett eladtak. A vörös kőből épült Astapor azzal vívta ki magának az elismerést, hogy a rabszolgák egy harcos fajtáját képzik egyedül a világon: az eunuch Makulátlanokat. Szimbólumának megtartotta a hárpia alakját. Uralkodói a Jó Mesterek. Yunkai, a sárga város legfontosabb kereskedelmi terméke az ágyas rabszolgák, akik megtanulják a hét sóhaj művészetét. Bármilyen beteg vonzódása is van valakinek, az itt megtalálja amit keres Uralkodói a velejéig romlott Bölcs Mesterek. A Skahazadhan mentén magasodó Meereent a Hatalmas Mesterek uralják. Az itt élő romlott emberek arra képzik ki a rabszolgákat, hogy a hatalmas küzdő vermekben saját szórakoztatásukra öljék egymást (Tűz és Jég Viága, 18).
Új-Ghis szigetre épült város. A szigeten kénye kedve szerint cselekedhet. Az ősi szokásoknak megfelelően vaslégiókat alapítottak, de nem rabszolgákból, hanem szabad emberekből (Tűz és Jég Világa, 18).