- NÉZZ KÖRÜL -

A nyakunkon van lassan a Legendás állatok és megfigyelésük premierje, mely a világ potterfejei számára az idei év legjobban várt filmje. Összegyűjtöttük hát Nektek, hogy milyen fantasztikus varázslények felbukkanásával lehet számolni a mozik környékén. Vigyázat! Némelyik igencsak veszélyes…

Billiwyg

“Ausztráliában honos rovar. Kb. 12 mm-es, s bár színe zafírkék, sebes röpte miatt a muglik csak elvétve veszik észre, mi több, gyakran a varázslók is csak akkor figyelnek fel rá, ha már megcsípte őket. Az állat szárnya a feje tetején helyezkedik el, s repülés közben a test többi részével együtt propellerként forog. A potroh hosszú, vékony fullánkban végződik. A billywig csípés szédüléssel és lebegéssel jár. A fiatal boszorkányok és varázslók körében nemzedékek óta dívik a billywiggyűjtés szokása. A befogott példányokat csípésre ingerlik, hogy élvezhessék az említett mellékhatásokat. Tudnivaló azonban, hogy a túl sok csípés napokig tartó, irányíthatatlan lebegést okoz, súlyosabb allergiás reakció esetén pedig az elemelkedés krónikussá válhat. A szárított billywig fullánkot bájitalok készítéséhez használják, s úgy tudni, a Bűvös Bizsere nevű népszerű édesség összetevői között is szerepel.”

fb_english_billywig-2

Niffler – Orrontó Furkász

“A furkász Nagy-Britanniában honos. Ez a fekete, bolyhos szőrű, hosszú orrú, ásólábú kis bestia szenvedélyesen szeret mindent, ami csillog. A koboldok főleg föld alatti kincseket kerestetnek vele. Bár a furkász szelíd, sőt kedves állatka, otthoni tartása nem alkalmas, mert nagy károkat okozhat ingóságainkban. Vackát a föld alatt – akár 20 méter mélyen – készíti, és egyszerre 6-8 fiókát ellik.”

fb_niffler

Bowtruckle – Bólintér

“A bowtruckle faőrző kisbestia, Nyugat-Anglia, Dél-Németország és egyes skandináviai erdők lakója. Igen nehéz észrevenni, mivel kicsiny (maximum 20 centiméter magas), és apró barna szemétől eltekintve egy darab gallyas fakéregre hasonlít. A bowtruckle rovarevő, s alapjában véve igen félénk, béketűrő lény. Ha azonban valaki ártó szándékkal közeledik az általa őrzött fához, köztudottan megvadul. A lombok közül leugorva támad, és hosszú, hegyes ujjait az otthonát fenyegető favágó vagy kéregfaragó szemébe vájja. Ha fatetűvel kínálják, azt békésen elfogyasztja, s engedi, hogy a boszorkány vagy varázsló varázspálcának való ágat vágjon a fájáról.”

bowtruckle

Demiguise

“Demiguise-t kizárólag a Távol-Keleten láthatunk, de ott is csak nehezen, mivel a bestia veszély esetén láthatatlanná válik – csal a befogásában jártas varázsló veszi észre. A demiguise békés növényevő, karcsú emberszabású majomra emlékeztet. Nagy, szomorú fekete szeme csak ritkán csillan ki fejszőre mögül. Egész testét hosszú, vékony szálú, selymes, ezüstszürke bunda borítja. A demiguise-bunda igen értékes, mivel a szőrszálakból láthatatlanná tévő köpeny szőhető.”

fb_english_demiguise-2

Occamy

“Az occamy a Távol-Keleten és Indiában honos. Tollas, kétlábú, szárnyas és kígyótestű lény, testhossza a 4 és fél métert is elérheti. Tápláléka főleg patkányokból és madarakból áll, de néha majmokat is elragad. Minden közeledőre rátámad, különösen ha tojásait védi, amelyek héját a legtisztább, puha ezüst alkotja.”

fb_english_occamy-2

Thunderbird – Viharmadár

“A viharmadár őshonos faj az amerikai kontinensen, fenséges alakja kontinens szerte szerves részét képezi az amerikai őslakosok hiedelemvilágának. Nem is túl meglepő, hogy egyike az amerikai varázslóiskola, az Ilvermory négy címerállatának. Nevükhöz híven bármikor vad viharokat hozhatnak létre varázserejükkel. Könnyen felismerik a rájuk leselkedő veszélyt. Legnagyobb költőhelyük Arizona államban található.”

fb_english_thunderbird

Erupment

“Az erupment termetes, nagy erejű afrikai bestia. Akár egy tonnát is nyomhat, s messziről könnyen összetéveszthető a rinocérosszal. Vastag, szürke bőre védelmet nyújt számára a legtöbb bűbájjal és átokkal szemben. Orrán vaskos, hegyes szarvat visel, farka hosszú, kötélszerű. Nősténye egyszerre egy borjút hoz a világra.
Az erupmnent csak akkor támad, ha felingerlik, viszont minden támadása tragikus következményekkel jár. Szarvával, mely nem csak a bőrt, de még a fémpáncélt is átlyukasztja, olyan nedvet fecskendez ellenfelébe, amitől az felrobban.
Az erupmentek elszaporodásának az vet véget, hogy a párzási időszakban a bikák nem ritkán felrobbantják egymást. Az afrikai varázslók különös óvatossággal kezelik a veszélyes bestiát. Az erupment szarvát, farkát és robbanó nedvét egyaránt használják varázsfőzetek készítéséhez, jóllehet mindhárom B-kategóriájú (veszélyes, csak szigorúan ellenőrzés mellett használható) varázscikk.”

fb_erumpent_english

Graphorn

“A graphorn Európa hegyvidékeinek lakója. Megtermett, szürkésvörös szőrű, hajlott hátú lény. Felegyenesedve jár nagy, négyujjú hátsó lábán. Hosszú, hegyes szarvát előszeretettel használja, lévén igen agresszív természetű. Néha tanúi lehetünk, amint egy hegyi troll graphornt próbál szelídíteni. Az efféle kísérlet többnyire kudarccal végződik, ezért gyakori látvány a graphorn ejtette sebekkel borított troll. Az őrölt graphornszarv, mely sok varázsfőzet hozzávalója, méregdrága termék, hiszen a szarvat igen nehéz megszerezni. A graphorn bőre még a sárkányénál is ellenállóbb, a legtöbb bűbáj lepattan róla.”

fb_graphorn_english

Nundu

“Ez a kelet-afrikai bestia, mely óriásira nőtt leopárdhoz hasonlít, a világ talán legveszélyesebb szörnyetege. Hatalmas termete ellenére zajtalanul jár, és már a lehelete is mérgező. Legkevesebb száz jól képzett varázslónak kell összefognia a legyőzéséhez.”

fb_nundu_english

Lethifold – más néven Élő halotti lepel

“A lethifold – szerencsére – ritka bestia, s csak a trópusokon fordul elő.  Fekete köpenyhez hasonlít, vastagsága kb. 1 cm (az áldozat bekebelezése és megemésztése után egy ideig valamivel vastagabb). Éjjelenként a földön siklik. A lethifoldról szóló legelső beszámoló szerzője Flavius Belby mágus, aki 1782-ben pápua új-guineai nyaralása során túlélt egy lethifold támadást.

Hajnali egy óra tájt, midőn végre elnyomott volna az álom, egyszerre halk suhogás ütötte meg a fülem. A’ hiszemben, hogy a künt magasló fa lombjának zaját hallám, megfordultam ágyamban, hátamat mutatván az ablaknak, s akkor pillantásom egy forma és alak nélkül való, éjfekete árnyra ese, mely hálószobám ajtaja alatt siklott befelé. Mozdulatlanul feküdtem, találgatván, vajh mi vethet ily árnyékot egy szobában, melyet csupán a hold világa ér. Mivel nem mozdulék, a lethifold bizonnyal azt hitte: kiszemelt áldozata alszik.

Módfelett elborzadék viszont, midőn látnom kellett, hogy az árnyék mászni kezd felfelé ágyamon. Hamarost könnyű terhét is érzém testemen. Mint holmi lebegő szélű, hullámzó fekete köpeny, úgy kúsza a bestia arcom iránt. Már államon érezém nyirkos érintését, midőn rémülten felültem az ágyban.

Az álnok szörnyeteg iparkoda megfojtani engem oly módon, hogy rátapadt arcomra, betakarván szájam, nemkülönben orrlikam. Hanem én hadakoztam ellene, bőrömön tapasztalva elborító hűvösségét. Segedelmet híni nem bírtam, megmarkolám hát jó varázsos pálcám. Arcomon a bestiával, életető ájer híján mind inkább elkábulék, de figyelmem erőnek erejével a bódító átokra irányozám, annak utána penig – mivel az átok nem gyűrte le a szörnyet, habár likat égetett az ajtóba – a hátráltató rontásra, amely sajna épp oly kevés eredményt hozott. Kótyagosan vergődve tovább kapálódzék, s oldalt fordulván lezuhantam az ágyról. A lethifold immár körbe csavarodott testemen.

Tudván, hogy hamarost eszméletem veszítem az ájer hiányától, megmaradt erőmet összegyűjtvén pálcámat a bestia halált hozó redőire szegeztem. Felidézém a napot, melyen a városi Köpkő Klub elnökének választaték, és elvégeztem a patrónusbűbájt.

Azon nyomban friss ájer legyintette meg arcomat. Felpillantván látám, hogy a patrónus szarvával eltaszítá tőlem a halálos árnyat, amely a sarokba hulla és azonmód eliszkolt.

Amint az Belly drámai hangú beszámolójából is kiderül, a lethifoldot csak patrónusbűbájjal győzhetjük le. Mivel azonban a nyavajás szinte mindig az alvó embert támadja meg, többnyire nincs lehetőség varázslással védekezni ellene. Megfojtott áldozatát a lethifold ott helyben, az ágyban megemészti. Azután – kissé megvastagodott állapotban – elhagyja a házat, s épp oly nyomtalanul eltűnik, mint az áldozatul esett ember.”

lethifold

Mooncalf

“A mooncalf rendkívül félénk teremtés – csak teliholdkor merészkedik elő odújából. Halványszürke teste sima. Esetlenül vékony lába jókora, lapos lábfejben végződik. Két dülledt, kerek szeme a feje tetején helyezkedik el. Elhagyott helyeken a mooncalfok hátsó lábukra állva bonyolult koreográfiájú táncot – sokak szerint egyfajta násztáncot – lejtenek a holdfényben. A búzaföldeket gyakran érdekes geometriai alakzatokban tapossák ki, nagy fejtörést okozva ezzel a mugliknak.
Holdfényben táncoló mooncalfokat látni felejthetetlen élmény, emellett hasznos is lehet: ha ugyanis napkelte előtt összegyűjtjük az ezüstszínű ürüléket, s azzal trágyázzuk a mágikus növények virágok ágyásait, a palánták rendkívül gyorsan és nagyra nőnek. Mooncalfokat világszerte találunk.”

mooncalves

Fwooper

“A fwooper feltűnően élénk színű afrikai madár. Lehet narancssárga, rózsaszín, citromzöld vagy sárga. Tollából igen szép penna készíthető, de színpompás, mintás tojása is kedvelt. Éneke – bár kezdetben kellemes hallgatni hosszú távon őrjítő hatású, ezért a fwoopert mindig némító átokkal verve árulják. Az átkot havonta meg kell újítani. A fwooper-vásárláshoz külön engedély szükséges, mivel az állat tartása fokozott körültekintést igényel.”

imageedit_4_9647941101

Murtlap

“A murtlap patkányszerű lény. Nagy-Britannia partvidékeinek lakója. Hátán tengeri rózsára emlékeztető kinövés található. Ez a “lobonc”, ha pácolva megesszük, ellenállóbbá tesz az átkokkal, rontásokkal szemben. Túl nagy mennyiségben fogyasztva azonban csúnya vörös szőr nő tőle a fülünkben. A murtlapok héjas állatokat esznek, valamint azoknak a lábát, akik botor módon rájuk lépnek.”

murtlap

Úgy röviden; ennyi! 🙂

Már csak alig 3 hét és a szélesvásznon is megcsodálhatjuk a bestiákat. Ugye Ti is várjátok?

(forrás: Göthe Salamander – Legendás állatuk és megfigyelésük)